Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 9-10. szám

274 Dí SCHUSTER RUDOLF: AZ AKKREDITIVA. Egyik, további kérdés az, vájjon az akkreditívet átruhá^ható-e) Ez két szempontból merülhet fel. A meghitelezett ugyanis nézetem szerint átruházhatja az akkreditivából származó jogait egy harmadikra, hacsak az átruházás nem lett kifejezetten kizárva, mert az anyagi jogszabály értelmében az utalványos ily átruházásra jogosult (polg. tkv. terv. biz. szöv. 1459. §.), természetes azonban, hogy a bank az által az átruházás által sem kifogásai tekintetében, sem más vonatkozásban hátrányosabb helyzetbe nem kerülhet. A másik átruházási kérdés vonatkozik arra, vájjon a bank a reá bizott ügylet ellátását átruházhatja-e harmadikra. Minthogy a banknak adott megbízás többnyire bizalom kérdése, az a jogszabály, hogy külön engedély nélkül a bank az átruházásra nem jogosult. (Polg. tkv. terv. biz. szöv. 1369. §.) Ha a bank engedély nélkül mégis átruház, akkor minden ebből eredő kárért felelős. Ha azonban a dolog ugy alakulna, hogy a jogosulatlan átruházás daczára az a harmadik, a kire a bank a megbízást átruházta, a megbízást a meghitelező érdekének teljesen megfelelően végezte, a «Treu und Glauben» ellenére lenne, a harmadik által eszközölt teljesítést joghatályosnak el nem fogadni. A jogosult átruházás esetén különben a bank felelőssége a culpa in eligendo-n túl nem terjed. Végül megjegyzem, hogy nézetem szerint sem a jogosult, sem a jogosulatlan átruházás a meghitelező és a harmadik közt szerződési jogviszonyt nem létesit. Ugy a meghitelezett, mint a bank részéről gyakorolható átruházások különben még több más vonatkozásban is vetnek fel kérdéseket, a melyeknek fejtegetése azonban itt messzire vezetne. E jelen sorok rendén kifejtettekkel igyekeztem az akkreditivának oly jogi minősítést adni, mely nézetem szerint nemcsak elméletileg indokolható, hanem a forgalmi körök gyakorlati igényeit is kielégíteni alkalmasnak mutatkozik.