Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1-2. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1921. évben

ló BÍRÓI GYAKORLAT. avagy a 280. § szerinti delictum complexum esete forog-e fenn. (L. az ide vonatkozó régebbi gyakorlat és irodalmi felszólalálások tüzetes ismertetése B. J. T. LVII. 271. 1.). Az utóbbi évtized helyes gyakorlata az anyagi halmazat álláspontjára helyezkedik. Ilv értelemben döntött a lefolyt évben is a C. (B. J. T. LXXÍII. 1 1. 1.). J\ mult évben is foglalkoztatta a joggyakorlatot a kérdés, hogy az egy tulajdonos sérelmére ugyanazon alkalommal elkövetett lopások anyagi halmazatot képeznek-e. Tudjuk, a kérdés az előző évek joggyakorlatában is felmerült. (L. e gyakorlatról Zehery Lajos B. J. T. LXX. 211. 1. LXXII. 55. 1.). A C. egy rendbeli a B. T. K. 336. § 3. pontja szerint minősülő lopást állapított meg, mikor tettes a lopás véghezvitele czéljából, betörés' utján zárt helyiségbe hatolt, de az ellopni szándékolt tárgyat ott fel nem találván, azt nyilt helyről lopta el (B. J. T. LXX. 211. 1.). Hasonló minősitést alkalmazott,' mikor a tolvaj nyilt helyen talált ingóság eltulajdonítása mellett, más tárgyak elvitele végett zárt ajtót feszegetni kezd, azt azonban, akaratán kivül fekvő okból abbahagyja (u. o. LXXII. $<;. 1.). A lefolyt év gyakorlata megfelel a most idézett határozatok irányának. A C. 1921. évi február 15-én B. I. 4238/920. sz. a. kelt, nyilvánosságra nem hozott határozatával ugyancsak egy rendbeli a 336. § 3. pontja szerint minősülő lopást állapított meg, mikor a tolvaj a betöréssel ellopni szándékolt tárgyat a zárt helyiségben fel nem találván, nyilt helyről más tárgyat lop el. Egy más esetben hasonló minősítés nyert alkalmazást azzal szemben, ki a b.aromfiketreczet abból a czélból törte fel, hogy a baromfi elvételét másoknak lehetségessé tegye, maga pedig nyilt helyen levő ingóságot lop el (B. J. T. LXXIII. 97. L). A joggyakorlatban tehát állandósult a jogelv, melyet Zehery következőkép formulái meg: Egy tulajdonos ellen egy alkalommal elkövetett több rendbeli lopás'akkor is egységbe foglalható, ha az egyes részcselekmények különbözőkép minősithetők, és a lopásoknak tárgyául különböző ingók szolgálnak (B. J. T. LXXII. 37. 1.). A büntető judikatura ismertetése során majdnem évente reá szoktam mutatni a határozatlan álláspontra, melyet a C. abban a kérdésben elfoglal, hogy az üzletszerűség deliktumegységet létesit-e (1. az 1913 — 5. 19 ió., 1920. év joggyakorlatáról irt munkámat). A C. gyakorlata szerint ugyanis az üzletszerűség orgazdaság, kerítés, kivándorlási vétség, uzsora esetében deliktumegységet létesít; lopás esetében nem. Az üzletszerüleg elköve-