Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1-2. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1921. évben

BÍRÓI GYAKORLAT. A J. E. D. indokolása egyébként az elvi kijelentések egész sorát teszi, s jóformán visszatükrözi a B. T. K. 94. §-ának egész joggyakorlatát. Ide vonatkozólag az indokolásból a következő kijelentések emelendők ki: Csakis az ugyanazon ügyben kiállott előzetes letartóztatás és vizsgálatati fogság számitható be. A terhelt ellen más esetből kifolyóan folyamatban volt ügyben kiállott letartóztatás nem számitható be. Nem lehet beszámitás tárgya a fiatalkorú elleni ügyben elrendelt őrizetben tartás (F. B. 21. §), nemkülönben e közigazgatási uton elrenelrendelt internálás tartama sem. Törvényellenes a büntetésnek B. P. 506. §-a alapján történt megkezdése esetében, az ennek időpontjától a végitélet meghozataláig elszenvedett fogvatartás beszámitása. Nemkülönben a szökés alatt elkövetett ujabb bűncselekmény miatt letartóztatott egyén eme fogvatartásának beszámitása is, a mennyiben a megszökött elitélt letartóztatásával .a megszakított korábbi büntetés végrehajtása nyomban folytatandó. A dologházbeutalásba, jogvesztésbe való beszámítás helyt nem foghat. Járásbirósági ügyben az előzetes letartóztatás beszámitása soha nem mellőzhető, tehát akkor sem, ha annak tartama vádlott hibájából volt hosszú. Szigorú kritikát gyakorol az indokolás az alsóbiróságok fölött, amennyiben reá mutat, hogy az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság beszámítását illetően nem kellő rendszerességgel, sőt gyakran ötletszerüleg határoznak, a mennyiben nem vizsgálják a beszámítás két feltételeinek, t. i. annak fenforgását, hogy a letartóztatás viszonylag hosszú tartamú volt-e, és ha az volt, ez vádlott hibájának volt-e a következése. Végül arra figyelmeztet, hogy a bíróságok tüzetesen állapítsák meg a beszámítás jogi alapját vagy annak hiányát, mert ennek elmulasztása a B. P. 50^. §-a szerinti eljárás során félreértésekre adhat alkalmat. Ez a kritika kétségtelenül találó. Kívánatos volna, hogy a bíróságok megsziveljék a figyelmeztetést. 96. §. Testi sértésnek a nemi betegséggel való megfertőztetés okából való megállapítása a gyakorlat szerint csak akkor foghat helyt, ha tettes saját nemi betegségéről tudomással birt (B. J. T. LXVIII. 74. l.j. E gyakorlatnak teljesen megfelel a C. amaz ujabb döntése, mely szerint szemérem elleni büntettél anyagi halmazatban testi sértés a nemi betegséggel való megfertőztetés miatt meg nem állapitható, ha tettes saját nemi betegségéről tudomással nem birt (B. J. T. LXXIII. 9. 1.). Sok évig ingadozó volt a gyakorlat abban a kérdésben, hogy több emberen erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés esetében-a B. T. K. 281. §-át kell-e alkalmazni,