Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1-2. szám - Államformák

4 Dl TIHANYI LAJOS den ideiglenes ellenállásnál és nehézségnél. A Jogállam nem tárgy, a melyet készitettek, hanem élő, mint az eszmék, a melyeknek harczosává szegődött. Ezért élete folyamatában minden fokozatnak meg van a maga tökéletessége, virágkorának épen. ugy, mint delelő nyarának. ÁLLAMFORMÁNK. Irta: DR. TIHANYI LAJOS. A világháborút követő összeomlás Szent István birodalmának részeiben is fölvetette az államforma kérdését: Királyság vagy köztársaság? . . . Kétségtelen, hogy a magyar szent korona legfőbb törvénye is csak a nemzetegész érdeke, a salus reipublicae lehet . . . Történelmi alkotmányunk alapelvei: az állam önállósága, melynek elhomályositására ma már az Ausztriával való kapcsolat intézményeire való hivatkozás se nyújthat alkalmat, — a nemzet alkotmányos szabadsága, mely az 1848-as reformok óta a parlamentáris rendszer tjánu érvényesül, — s a szent korona szuverén hatalmának egysége, vagyis a jelenkor demokrácziájának nyelvén: a magyar nép nemzeti egysége. Ez alapelvek természeti törvényből folynak. Revíziót csupán gyakorlati * alkalmazásuk kívánhat. A külső szabadság, az állami önállóság szempontjából magában véve irreleváns az államforma; Svájcz, az Eszakamerikai Egyesült-Államok, nem ebvésé^ független állam, mint a leghatalmasabb monarchiák. Az angol, a svéd, a norvég, a holland, a belga, a dán nép politikai szabadsága nincs kevésbé biztositva, mint akár a legdemokratikusabb köztársaság népéé. 5 Francziaország határai közt ma is legalább oly szilárdan él a nemzet egysége, mint mikor ott még egy fizikai személy mondhatta magáról: Az állam én vagyok. Milyen legyen az államforma? Erre tehát a magyar nem-