Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)
1922 / 1-2. szám - Államformák
ÁLLAMFORMÁNK. zetlét legfőbb alapelvei: állami önállóság, politikai szabadság, nemzeti egység, önmagukban nem adhatnak feleletet. Ez alapelvek monarchikus és köztársasági államforma mellett egyaránt valósuláshoz juthatnak. De ha az államforma kérdése a nemzeti lét szempontjából in abstracto nem is lehet alapvető jelentőségű, viszont az is kétségtelen, hogy a nemzetek individualitása és konkrét életviszonyai szerint az államforma megválasztása befolyással lesz az államlét legfőbb alapelveinek gyakorlati érvényesülésére. Állami létünk három legfőbb alapelve közül a külső szabadság és a nemzeti egység a mai helyzetben, mikor a győzők erőszakával állunk szemben, puszta hatalmi kérdés. S külpolitikai helyzetünket államformánk csupán kevéssé befolyásolhatja. Hiszen nehéz volna eldönteni, ellenségeink közül a monarchiák, ^vagy a köztársaságok ádázabbak-e? És családi kapcsolatoknak ma már a külpolitikában kevés a súlyuk; s e mellett az államfők rokonsága nemcsak barátságoknak, de külpolitikai féltékenységeknek is lehet a forrása. De már a magyar nemzet állami önkormányzata, melynek alakja az 1848-as reformok óta a parlamentárizmus, nem lehet közömbös az államforma kérdésével szemben. A parlamenti kormányrendszer legsajátabb lényege ultima analysi talán akként volna definiálható, hogy az nem egyéb, mint az állami főszerveknek a nép választott képviselőiből alakult törvényhozási testület többsége, mint a nemzet többségének reprezentánsa által irányított összemüködése.* S igy az igazi parlamentárizmus, mint az amerikai Lowell mondja, nem nélkülözheti áz államéletnek olyan szervét, mely ha nem is rendelkezik valóságos hatalommal, de a pártok küzdelmének fölötte -áll.** Ily szerv pedig csak az örökösödési monarchiában * L. A parlamenti kormányrendszer Magyarországon, cz. i czikkemet. Jogállam, 1911. évf. 779. s. k. 1. ** A. Lawrence Lowell. Die englische Verfassung. Deutsche Ausgabe. Leipzig, 191J. I. kötet 47. 1.