Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1-2. szám

HUSZ ESZTENDŐ. hasábjain. így a régibb évfolyamok kiváló figyelmet szenteltek a Büntető novellának, a polgári törvénykönyv tervezetének, a sajtó­jognak (I. évf. 1915., II. évfolyam 1.). Az ioi<$-iki évfolyam a Polgári Perrendtartás jegyében zajlik le. Mellette a háború joga dominál, mint a mely akkor élte meg kialakulásának első vajúdásait. Az 1918-iki forradalom túlzó eszméivel szemben a mérséklő és a jogfolytonosságot hangsúlyozó tényezők egyik legelőkelőbbje volt, a mely teljes melegséggel karolt fel min­den társadalmi reformeszmét, de ridegen elutasította magától a felforgató törekvéseket. A tanácsköztársaság mindent megkísé­relt, hogy ezt az előkelő folyóiratot a kommunizmus eszméinek terjesztése számára megnyerje, azonban a Jogállam nem akarván ezeknek az eszméknek szolgálatába szegődni, habár a diktatúra vezetősége a folyóirat megjelenését megengedte, a tanácsköz­társaság egész tartama alatt beszüntette megjelenését. A leg­közelebbi füzet 1919 októberében jelenik meg, élén egy gyász­jelentéssel: Edvi Illés Károlynak 1919 április 6-án bekövetke­zett haláláról. De a súlyos veszteség, a mely egyik megalapítójának és szellemi vezérének elhunytával érte, nem lankasztotta a lel­kes csapat munkakedvét és önbizalmát. Azóta is a regeneráczió nehéz munkájában veszi ki becsülettel a részét: tudatos követ­kezetességgel távol tartotta magát az önmarczangoló gyűlölkö­dés amaz orgiáitól, a melyeknek az utolsó gyászos évek során szomorú tanúi voltunk és a hazafias kétségbeesés napjaiban is megőrizte a magyar jövőben való hitet és azt a meggyőződést, hogy ez a jövő is csak a jogállam aegise alatt lehetséges, a mely­nek hitvallása az, hogy az állami organizmus czélja a jogegyen­lőség 'megvalósítása és mindenki jogának biztosítása. Fennen hirdeti, hogy a jog nem eszköz a hatalom biztosítására, hanem lelkiismerete a hatalomnak, a mely «tul sip-dobon, riadó kür­tön át» hallatja intő szavát a joggal való minden visszaélés ellen. Nem is féltem én a Jogállam-oi, a mikor ifjúkora letelté­vel a férfikorba lép. Az ideálok, a melyekért küzd és a fegy­verzet, a melylyel a harczot vivja, egyaránt hatalmasabbak min­1* \

Next

/
Thumbnails
Contents