Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 3-4. szám - A pénzügyi jog 1921-ben

'34 IRODALOM. IRODALOM. A magyar igazságszolgáltatási s-erve^et és polgári peres eljárás a mohácsi vésztől 1848-ig. I. kötet. A központi s;erve%et fejledése. lria : Dr. Vinkler János, jogakadémiai tanár, Pécs, 1921. A Magyar Tudományos Akadémia 1916-ban ily tárgyú pályázata során kitűzött e nagyfontosságú jogtörténeti kérdés az előttünk fekvő pályanyertes munkával nyert tudományos kifejtést. Szerző maga utal előszavában arra, hogy feladata «csak» az lett volna, hogy boldogult Hajnik Imre munkáját «A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és vegyesházi királyok alatt» folytassa; a mohácsi vész utáni fejlődést azonban egyes momentumok nélkül, melyek Hajnik figyelmét elkerülték, megérteni és feltárni nem lehet, mely körülmény a szerző szerint kötelességét jelentékenyen bővítette. Másrészről nem szabad feledni, hogy a nehézségek, a melyek a mohácsi vész előtti bírósági szervezet és perjog rendszeres tárgyalásával szembenállanak, hasonlíthatatlanul nagyobbak, mint a későbbi kor ilyirányu felfedése, a mikor már több-kevesebb jogi preczizitással rendelkező törvényanyag, szinte hiánytalan okirati matéria és részben hiteles bírósági gyakorlat, sőt tudományos rendszer is (Frank II. kötet) áll rendelkezésre. Hajnik könyve egyenesen monumentális és örökbecsű alkotás, a mely egyetemes jogtörténeti tudással, hatalmas történeti intuitioval és nagyszabású önálló levéltári kutatások alapján készült. A szerző munkája minden alapossága és komoly tudományosságra való törekvése mellett ennek nyomába sem ér, sőt erről már a könyv konczepeziója miatt sem lehetne szó, a mi már terjedelménél és a benne feldolgozott anyag mennyiségénél fogva aránytalanul kisebb keretekre van szabva. A mü egy általános történelmi visszapillantás után, a mely az állandó biráskodás kialakulásával foglalkozik, ismerteti a bírói tanács szervezetének kialakulását és a királyi különös jelenlét bíróságának történetét. Rámutat arra, hogy Hajnik előadásában bizonytalanságban maradt az a kérdés, hogyan lesz a titkos kanczellár helytartójából: a Personalisból rendes bíró. A rejtély megfejtését abban találja, hogy eleinte tamquam ex abusu, később pedig már jogilag is szentesitetten, tényleg a titkos kanczellár helytartója vezeti a királyi személyes jelenléti birósági ügyeit, és igy csak természetes, hogy amikor az ország ezt látja, néma titkos kanczellárt kezdi a bíróság utján Personalisnak nevezni, hanem ezt az állandóan működő helytartót. Részletesen foglalkozik azzal a folyamattal, a melynek során az országgyűlés a kir. helytartó mellett is biztositja a régi központi birói szervezetet és a melylyel igyekszik