Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 3-4. szám - A pénzügyi jog 1921-ben

SZEMLE. megoltalmazni a rendes bírák hatalmát a kir. helytartó hatalmával szemben. Leírja a hétszemélyes tábla és a kir. Ítélőtábla kialakulásának, valamint a királyi bíráskodásnak társas bíráskodássá való átalakulása történetét. A pragmatizmus és az okirati anyag tüzetes feldolgozásának hiányát tagadhatatlan történeti érzékkel ugyan, de a kellő megalapozás hiányát sokszor éreztető hypothesisekkel pótolja, a melyek az olvasót arra kényszeritik, hogy következtetéseit fenntartással fogadja. A feladatot, a melyet a mohácsi vészig terjedő időre Hajnik müve a történeti kutatás jelen stádiumában hosszú évekre kihatólag véglegesen oldott meg, szerző munkája a mohácsi vészt követő időre nézve nem tetőzte be adaequat módon. Még jönnie kell annak a munkának, egész más terjedelemben és egész más apparátussal, a melyre, mint a magyar perjog e korszakbeli történetének standardwork-jére lehessen hivatkozni. Dr. Mes-lény Artúr. SZEMLE. — Wekerle Sándor emlékezete. Magyarország közigazgatási bírósága, a mely az összeomlás előtt Szent István koronája egész területének bírói hatósága volt, negyedszázados évfordulóját Csonka-Magyarországra megszorított hatáskörében csendes megilletődéssel ünnepelte meg. Az ünnepnapot megalapítójának és első elnökének. Wekerle Sándor emlékezetének szentelte, a melynek magasröptű beszédben adott ércznél maradandóbb kifejezést a bíróság jelenlegi elnöke, báró Wlassics Gyula. Senki sem méltóbb a liberálizmus kidőlt vezéralakjának ünneplésére, mint a «nagy» Wekerle-kabinet e kimagasló tagja és a szabadelvű eszmék tisztult szellemű harczosa, a ki e beszédében ismét hitvallást tesz erről a tanról, a melyet minél inkább támadnak és minél inkább szegnek meg. annál világosabbá válik minden objektív gondolkodó előtt, hogy nélküle gazdasági és kulturális fellendülés nem képzelhető, hogy érvényesülésének módja és intezitása egyúttal fokmérője a társadalom haladó, vagy hanyatló tendencziájának, miért is az, kinövéseitől megtisztítva és álapostolaitól megszabadítva valamikor — adja az Isten, hogy minél előbb, — ismét minden kulturnemzet tízenkét táblája leszen. «Magyarország legnagyobb közgazdája magával hozta a bírói székbe azt a szilárd meggyőződést, hogy a közgazdaság és a jogrend elválaszthatatlan fogalmak. Csak a jogtisztelet, csak a jogbiztonság megnyugtató légkörében nőhet nagyra minden emberi munka, ellenben minden gazdasági és kulturális törekvés meghiúsul ott, hol nem a jogrend