Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1-2. szám

HÚSZ ESZTENDŐ. Irta: Dr. MESZLÉNY ARTÚR. «Hozzám jön ma reggel fiatal barátom és közli velem, hogy születése napja van és hogy épen betöltötte 20-ik életévét. Nagy a különbség az én és az ő kora között, és mégis a mikor reánézek, nem az ő életének tökéletlensége ötlik eszembe, hanem az, a mi az ő fiatalságában a tökéletes. És ebben különbözik az a lény, a mely fejlődik, attól a tárgytól, a mit készítenek. Az épülő ház vajmi tökéletlen valami, a mig el nem készült. De az élet folyamatában minden fokozatnak meg van a maga tökéletessége, a virágnak épen ugy, mint a gyümölcsnek.*) A Ganges-parti prófétának, Rabindranath Tagorenak ez a mély bölcsességü aforizmája éled fel bennem, a mikor a Jogállam pályafutásának most betöltött husz esztendejére pillantok vissza. Ott álltunk a bölcsőjénél, szeretettel láttuk a gondolat megszületését, hogy legyen egy oly magyar tudományos folyóirat, a mely Gneist nagy ideálját irja zászlójára, a jogállam eszményét, oly államét, a melynek minden ténykedése és min^n megnyilvánulása az igazság ténye, az igazság megnyilvánulása; a melyben minden igazságos érdek megleli a maga adequat jogi védelmét és a melyben megfordítva minden jogeszköz mögött őrt áll az anyagi igazság. Az első magyar jog- és államtudományi revü fiatalos lelkesedéssel és a jog békés fejlődésébe vetett törhetetlen hittel indult neki hivatásának; s a munkatársak első gárdája, a mely az illusztris főszerkesztő, Edvi Illés Károly köré csoportosult, egynek érezte magát ebben az ideálban és ezekben a törekvésekben. Bevezető czikkét a főszerkesztő Csemegi Károly egy mondásával kezdi: «A felvilágosodott, jogaira féltékeny társadalom a legfelsőbb elvül kitűzött Jogállam. XXI. évf. 1—2. f. I