Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 3-4. szám - Concha Győző

100 JOGÁSZOK ÉS ÁLLAMFÉRFIAK. szében felöleli. Ennek a gyönyörű tudománynak, az aristotelesi értelemben vett politikának szenteli Concha Győző immár több, mint félszázad óta minden erejét és tehetségét. Annak a különösen nehéz, mert szinte végtelen térfogatú s ezért felette sokféle ismereteket feltételező tudománynak, melynek sikeres, a mai kor színvonalán álló müvelése az övéhez hasonló rendkívüli szellemi és testi erőt igényel. Mert hiszen a politika művelőjének bölcsésznek, jogásznak és történésznek kell lennie egy személyben. Legkiválóbb alkotásai: a Politika, az Újkori alkotmányok. A kilenczvenes évek reformeszméi és 1918-ban megjelent legszebb munkája, Eötvös és Montalembert barátsága. Szinvonaljelző munkák, melyek a világirodalom államtani remekei között foglalnak helyet. Korunk politikai «standard work»-jei közül csak Jelűnek György méltán világhírű Allgemeine Staatslehre czimü munkája állitható Concha Politikája mellé. Az ő müveiről is méltán el lehet mondani, hogyha német vagy franczia nyelven íródtak volna, Magyarországon kívül is a.legnagyobbak között idézgetnék. Terjedelmesebb munkáin kívül szinte megszámlálhatlan sokaságú kisebb értekezései és czikkei is megannyi drága gyöngyszemei a magyar politikai és közjogi irodalomnak. De Concha Győző nemcsak nagy tudós, hanem egyben színmagyar tudós. Mint Politikájának előszavában maga mondja, czélja az volt, hogy «a magyar tudomány önálló világának erőteljesebb formálódásához az utat egyengesse, mert a más nemzetektől egyszerűen kölcsönvett tudomány nem fog találni saját viszonyainkhoz, lévén egészen más viszonyok szemléletének eredménye. Meg kell szűnnie annak az állapotnak, a mely minden külföldi tudományos áramlatot nemcsak tudomásul vesz, de azonnal felkap, a hazai gondolkodás törekvéseivel ellenben komolyan nem foglalkozik)). A tőről metszett magyar tudomány fejlesztése körül buzgólkodva, napfényre hozta a feledés homályából a XVIII. század kilenczvenes éveinek publiczisztikai kincseit és egyik elévülhetetlen érdeme, hogy külömböző dolgozataiban a legnagyobb szeretettel és a legmélyebb megértéssel igyekezett jóvátenni a régebbi magyar politikai tudomány bűnös mulasztását a magyar állambölcselet halhatatlan nagy alakja, báró Eötvös Józsefiéi szemben. Hatalmas főműve, a Politika, nem tartozik a könnyen olvasható munkák közé, a mint pl. nem tartoznak ide egy másik tudományos nagyságunknak, Grosschmid Béninek, szintén absolut becsű Fejezetei sem. De a ki komolyan belemélyed a Politika tanulmányozásába, valóságos assthetikai gyönyörrel tapasztalja, mily bámulatos mértékben felel meg annak a követelménynek,