Jogállam, 1921 (20. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 2. szám - Igazságosság és törvénytisztelet

46 IGAZSÁGOSSÁG ÉS TÖRVÉNYTISZTELET. gondolat elhibázott kísérletét, de a gondolathoz hűeknek kell maradnunk és ebben a becsületes hűségben mindent el kell követnünk, hogy a megértést biztosító, az igazságtalanságokat kiküszöbölő, valóban univerzális intézmény valósitsa meg ezt a nagy gondolatot. Ha minden állam tagja lesz a népszövetségnek, és ha nem külön hatalmi politikai, de az egyetemes érdekek jogszerű és méltányos szolgálatában áll: csak akkor oldhatja meg azokat a feladatokat, melyeknek megoldásától függ. — szerény nézetem szerint — élni fog-e az európai szellemi és gazdasági kultúra vagy össze fog-e omolni. Különösen mindent el kell követnünk, hogy a nemzetközi bíróság oly szervezettel és hatáskörrel bírjon, hogy teljesen függetlenül minden politikai befolyásolástól, a jog uralmának minden biztositékával legyen felruházva. Az ily módon felépült szervezet ki fogja vivni a bizalmat és e bizalom alapján a legmagasabb erkölcsi erő tekintélyét. Ilyen, a mainál egészen más alapokon felépített népszövetségi intézményben és a teljesen pártatlan ítélkezést biztosító nemzetközi bírósági szervezetben van különösen nekünk, kis nemzeteknek minden hitünk, minden reményünk. Ily szervezet mellett majd felismerik, hogy az olyan ítéletnek, mely Magyarország ezredéves létét az igazságba ütközőnek jelentette ki és ennek alapján országunkat kegyetlenül megcsonkította, semmi köze ahoz az isteni örök igazsághoz, mely az emberek és nemzetek fölött őrködik. Mi az erkölcsi erők hatalmában és azok diadalában hiszünk. Abba a csüggedést nem ismerő cselekvő hitbe vetjük törhetlen reményünk horgonyát, hogy összefogva, félretéve minden gyűlölködést, önmagunk belső lelki megújhodásával, a kitartó becsületes munka erényével kivívjuk a népek szövetségének azt a megitélését, mely a tévedések és megtévesztések kiküszöbölésével a magyar kérdést a valódi igazságszolgáltatás oltárára emeli és ennek az oltárnak a fénye fogja szétoszlatni azt a sürü ködpárát, azt a sötét homályt, mely a tiszta látást elborítva a magyar nemzetet a lét vagy nem lét katasztrófájának örvénye elé sodorta.