Jogállam, 1921 (20. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 10. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1921. évben

374 B1ROI GYAKORLAT. részéről. Szerintük ugyanis az oszthatóság elve érdemel elsőbbséget, mert az oszthatatlanság elvének következetes keresztülvitele a jogérzetet ki nem elégitő eredményekre vezethet. Ezzel szemben Verner Re^ső és Angyal Pál idézett müveiben, továbbá a legbehatóbban s a külföldi irodalmi felszólalások tüzetes ismertetése mellett Vámbéry Rus^tem iJ. T. K. 1915. év 42., 43. 1. továbbá Tankönyv I. 141. 1.) arra a szerintem is helyes álláspontra helyezkedik, hogy a konkurráló törvények kombinácziójának helye nincs. A külföldi irodalomban is ez az általános felfogás [Ols/musen. Kommentár I. 46. Lis^t Tankönyv 101. Hdlschncr. Das gemeine deutsche Strafrecht. I. 125. Oppcnhoff—Delius. Deutsches Strafgesetzbuch 52. 1.). ' . A lefolyt évben meghozott több határozatában a C. is egész világosan erre az álláspontra helyezkedett, kimondván, hogy vagy az egyik, vagy a másik törvény alkalmazandó a maga egészében, a konkurráló törvények kombinácziójának helye nincsen. Éppen 1 azért egyik esetben mint érthetetlent megsemmisítette az ítéletet, mely a minősítés kérdésében az uj-, a büntetés kiszabása kérdésében a régi törvényt alkalmazta (B. J. T. LXXIII. 1 38. 1.): egy másik esetben pedig kimondotta, miszerint nem lehet helye annak, hogy a főbüntetés tekintetében az egyik, a mellékbüntetés tekintetében a másik törvény vétessék alkalmazásba (B. J. T. LXXIII. 23.1.). Egy határozatában azt mondotta ki a C, hogy a büntetés kiszabása szempontjából az az enyhébb törvény, mely kevésbé súlyos főbüntetést állapit meg (B. J. T. LXXIII. 135. 1.). Ehhez a megállapításhoz nem férhet szó. Mindazonáltal miután az enyhébb törvény kérdése in konkrétó döntendő el: nem lehet minden esetre kiterjedő hatállyal felállítani azt a tételt, hogy az enyhébb főbüntetést megállapító törvény az enyhébb. Előfordulhat ugyanis, hogy bizonyos esetben, a fennforgó körülményeknél fogva csekélyebb szabadságvesztésbüntetés mellett a maximális pénzbüntetés kiszabása mutatkozik indokoltnak. Ily konkrét eset szempontjából az lesz enyhébb törvénynek tekintendő, mely a mellékbüntetéskép alkalmazandó pénzbüntetés maximumát állapítja meg kisebb összegben. Kimondotta a C, hogy ha az egyik törvény szerint a cselekmény befejezett büntetendő cselekményt, mig a másik szerint csupán kisérletet képez: úgy az utóbb említett törvény az enyhébb. Ez okból találta az uj A. V. 1. §. 4. bekezdését enyhébbnek a régi törvény 1. §. 1. bekezdésénél iB. J. T LXXIII. 86. 1.). A budapesti kir. itélő tábla is ugyanerre az eredményre jut abból az okból, mert az uj törvény tényálla-