Jogállam, 1921 (20. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 10. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1921. évben

BÍRÓI GYAKORLAT. Á. V. intézkedése körébe vesz számos oly tényálladékot, mely az előbb érvényben volt jogszabályok szerint kihágást képezett. E tényálladékok szempontjából az A. V. nem enyhébb törvény. Azonban igenis enyhébb törvény azon cselekmények szempontjából, melyek az Á. V. megalkotása előtt az árdrágító visszaélésekről szóló 1916. évi IX. t.-cz. rendelkezéseibe ütköztek. Mert ez a törvény szigorúbban bánt el az árdrágítókkal, mint az uj rt. V. Abban a kérdésben, hogy a konkurráló törvények közül melyik az enyhébb, két felfogás lehetséges. Az egyik szerint a konkrét esettől eltekintve kell az eltérő törvények intézkedéseit egymással szembe állítani; mig a másik szerint az eltérő törvények általános és különös intézkedéseit a konkrét eset szempontjából kell megítélni, s ezt a törvényt kell alkalmazni, mely adott esetben vádlottra nézve kedvezőbb. A jogi irodalomban ma már úgyszólván minden vitán felül áll, hogy az enyhébb törvény kérdése in konkréto döntendő el. \Edvi Illés Károly. Kommentár 1.4$. HeiLFaus\tin. Büntetőjogi tanulmányok 12—15. Jap. Angyal Pál, Tankönyv. III. kiad. I. 122. 1. B. J. T. LXVIII. 121. Verner. A magyar büntetőjog általános elvei 65. L Olshausen. Kommentár I. 45. Lis~L Tankönyv 101. L). Egy ujabb határozatában a C. is egész határozottan erre az álláspontra helyezkedett, kimondván, miszerint annak megítélésénél, hogy különböző törvények közül melyik tartalmaz enyhébb intézkedést, mindig abból kell kiindulni, hogy az adott esetre vonatkoztatva, végeredményben vádlottra nézve, melyik törvény kedvezőbb (B. J. T. LXXIII. 86. 1.). Vitás a törvény oszthatóságának vagy oszthatatlanságának kérdése is. E kérdés a gyakorlatban kontroverz volt. A B., T. K. életbeléptetését közvetlenül követő években ugyanis a joggyakorlat az oszthatóság elvét fogadta el, amennyiben e törvény életbelépte előtt hatályban volt joggyakorlat által nem ismert mellékbüntetéseket akkor sem alkalmazta, ha vádlottat a B. T. K. mint enyhébb törvény alapján Ítélte el (Heil Faustfin i. m. 14., \y 1.). Hasonló felfogás nyilatkozik meg a Curiának egy több évtizeddel később meghozott határozatában, mely a főbüntetést a H. V. alapján alkalmazza, a mellékbüntetés tekintetében pedig a B. T. K. alapján intézkedik (B. J. T. LXVIII. 127. 1.). Es a jogi irodalomban, elszigetelten bár, de igen előkelő részről támogatást nyer ez a felfogás. Nevezetesen Edvi Illés Károly (Kommentár I. 4;.) és Hcil Faus^ün <i. m. 14., 1,;.)