Jogállam, 1921 (20. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 10. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1921. évben

37 2 BÍRÓI GYAKORLAT. ben a büntetőjog kérdéseit tárgyazó egy önálló munka a sajtót el nem hagyta. Sem tankönyv vagy kommentár, sem monográfia. Sőt még a jogi szaklapok is aránylag kevés büntetőjogi tárgyú dolgozatot közöltek. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a nagymérvű stagnáczió nem Íróinkon múlik. Kivált a fiatalabb generáczió ma is élénk tevékenységet fejt ki. Hcllcr Erik a büntetéskiszabás kérdéseit tárgyazó egy hatalmas monográfiával készült el, s ennek egyes részeit részben a jogászegyletben, részben az akadémián bemutatta. Hecker Ervin szintén behatóan foglalkozik elméleti kérdések fejtegetésével. Egy bírósági titkár pedig, Messik Lajos litográfia utján sokszorosittatta a sajtókérdésről szóló nagyobb dolgozatát. Büntetőjogászaink tehát ma is dolgoznak, csakúgy mint a múltban. A lehangoló eredmény kizárólag a kiadás nehézségeire vezetendő vissza. A javulást ezek szerint csak a gazdasági konszolidálódás fogja meghozhatni. A B. T. K. általános része. 2. §; A legenyhébb intézkedés problémája három izben foglalkoztatta komolyabban a joggyakorlatot. Első izben a B. T. K. életbelépésekor; majd a B. N. megalkotásakor; végül legutóbb az 1914. évben megalkotott uj törvényekkel (B. V. és H. V.) kapcsolatosan. Az árdrágító visszaélésekről szóló 1920. évi XV. t.-cz. megalkotása és életbeléptetése a lefolyt évben újból aktuálissá tette a kérdést. E körbe tartozó több érdekes határozat került nyilvánosságra íB. J. T. LXXIII. 8., 86., 135., 138., 160., 205., 207., 231., 233. 1.) Mielőtt az e határozatokban megnyilatkozó jogtételekre áttérnék, egy jelenséget kívánok leszögezni. Árdrágító visszaélésekről korábban az 1916. évi IX. t.-cz. rendelkezett. Ezt a törvényt helyezte hatályon kívül az 1920. évi XV. t.-cz. A B. T. K. 2. §-ával kapcsolatosan tehát a bíróságoknak abban a kérdésben kellett dönteniök, hogy e két törvény közül melyik az enyhébb. A felsőbíróságok az elébük kerülő minden egyes esetben ugy találták, hogy az uj törvény intézkedései vádlottra nézve enyhébbek. Ezekből a megállapításokból az az eredmény szüirődik le, hogy az 1920. évi XV. t.-cz. az egész vonalon enyhébb intézkedéseket tartalmaz, mint az 1916. évi régebbi törvény. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az A. V. enyhébben' bánik az árdrágítókkal, mint bántak az ennek megalkotása előtt érvényben volt jogszabályok. Nem jelenti, mert az