Jogállam, 1921 (20. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 10. szám - Grosschmid Béni hetvenedik születésnapja alkalmából

JOGÁSZOK ÉS ÁLLAMFÉRFIAK. a következő előadását bevárni, és a mikor még nem is sejtettem, hogy ily hatást nem mint hittem, a tárgy vonzó ereje, hanem csakis és kizárólag az előadó lángelméje képes kiváltani. Akár magánjogunk irodalmának, akár belső fejlődésének történetét nézzük is, Grosschmidnak azokban oly kiváló szerep Jutott, a milyent a sors még csak egy-két legelső nagyjainknak tartott fenn. A mikor Grosschmid született, a magyar magánjog tetszhalott volt, osztrák világ és osztrák jog nehezedett reánk, magyar rendi magánjogunk pedig a forradalom és az azzal kapcsolatos események és törvények viharában megsemmisült volt. Es a mikor Grosschmid működését megkezdi, az országbírói értekezlet még csak azt a formulát találta volt meg, azt a tömlőt, a mely arra volt hivatva, hogy a nemzet jogi életműködéséhez szükséges uj életnedveket vezesse. Azonban maga ez a tömlő még üres volt, a nemzeti jog még sehogyse akart fejlődni. Az országbirói értekezletnek az az elve ugyanis, a mely az osztrák jogot tőlünk annyira a mennyire elhessegette, csak forma volt még. Lényegileg az akkori irodalom és gyakorlat annak daczára is alig tartalmaz mást, mint azt a hypnotikus hálás utánrebegést, a mely az osztrák és a német jogon tul mást meg sem látott, a mely hazai, fejlődésre képes intézményeinké^ csirájukban el akarta fojtani és amely, ha azt más szellem nem váltotta volna fel, a magyar magánjog lassú, de biztos végét jelentette volna. Csakhogy más szellem támadt: Grosschmid lángelméje állta el ennek a pusztulásnak az útját. Akár tanári, akár irodalmi müvei utján a bírói gyakorlatot irányító szerepét nézzük ís, mindenünnen az bukkan elénk, hogy a lángész törhetetlen lelkesedésével, kitartásával és erélyével a magyar magánjog önálló létének és fejlesztésének kategorikus imperativusát hirdeti. Óriási munkáját siker is koronázta. Előadásaiban a régi táblabirák magyaros zamatosságával,