Jogállam, 1920 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 2. szám - Francia törvény az ellenséges állampolgárok javainak likvidálásáról

AZ ELLENSÉGES ÁLLAMPOLGÁROK JAVAINAK LIKVIDÁLÁSA. 67 A felebbvitellel meg nem támadható végzésben kijelöli a felszámolót, a ki lehet az eddigi vagyonfelügyelő («administrateur-séquestre», Végrehajtási rendelet ó-ik czikk) is, megszabja az eladás feltételeit (conditions de la liquidation). Azokban a esetekben, melyekben a zár alá vett vagyon aktiváinak bruttó értéke a zárlati leltár szerint a 100,000 frankot meghaladja, a likvidálás feltételeinek megszabása előtt kikéri az u. n. «commission consultative» véleményét is. Ez a bizottság, melynek véleménye a fent megjelölt esetben a likvidáczió keresztülvitelénél irányadó, az igazságügyminiszter elnöklete alatt az érdekelt szakminisztériumok és érdekképviseletek delegáltjaiból áll, s a felmerülő szükséghez képest magát szakértőkkel is kiegészítheti. Hatásköréhez tartozik a felszámolások elrendelésének opportunitása iránti nyilatkozás, a felszámolás technikai keresztülvitelének mikéntjére való javaslattétel, s a fentemiitett százezer frankos értékhatárt túllépő esetekben egy oly minimális ár megállapítása, melyen alul az értékesítés nem történhetik. Ebbe a rendelkezésbe kapcsolódik be a törvénynek egyik legkiáltóbban igazságtalan rendelkezése: A 2-ik czikk 2-ik bekezdése kimondja ugyanis, hogy az államkincstárnak a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 115 napon belül joga van a likvidálandó jószágot a bizottság által a fentiek szerint megállapított minimális áron a de lege elővételi jog egy neme által (a rendelet maga is «option»-nak nevezi) magához váltani. Ez előreláthatóan oda fog vezetni, hogy a bizottság, mely összetételénél fogva elsősorban az államkincstár érdekeit fogja szeme előtt tartani, a minimális árat alacsonyan fogja megszabni, hogy ezáltal az államot a megszerzés- és az értékesités közti különbözet utján minél nagyobb haszonhoz juttassa. Egy ilyen eljárásnak a következményei végső eredményben megint csak a vesztes államokat terhelnék, a melyek az olcsó áron való értékesités folytán kisebb összeget fognak kapni a jóvátételi számlájuk javára irva, mint a milyen értéket a likvidált (elkobzott) vagyon valójában képvisel, s a melyek mindennek ellenére állam-