Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - Külügyi önállóságunk megvalósítása

KÜLÜGYI ÖNÁLLÓSÁGUNK MEGVALÓSÍTÁSA. 69 konzulátusokat. Még folyó év október hava közepén is, a mi­kor Ausztriának az 1918. évi október hó 16-án kelt császári kiáltvánnyal bejelentett szétomlása a tiszta perszonálunió gon­dolatát vetette ielszinre, a külügyeknek magyar külügyminisz­terrel és önálló magyar külügyi képviseletekkel való intézését az uralkodó személyének továbbra is fenntartani tervezett kö­zösségével összeférhetetlen megoldásnak szerették volna fel­tüntetni és a régi Magyarország utolsó kabinetje csak október 20-ika után tér át a viszonyok kényszerhatása alatt a külügyek önálló intézésének elvi álláspontjára. Az októberi forradalom ledöntötte önálló állami berendez­kedésünk minden jogi korlátját s az 1918. évi november hó 16-án kelt néphatározat I. czikkében foglalt függetlenségi nyi­latkozat után most már külügyi önállóságunk jogi és politikai megvalósítása és kiépítése lenne a népkormánynak egyik leg­fontosabb feladata. Avégből, hogy külügyi önállóságunk ne maradjon pusztán üres elvi kijelentés, hanem mielőbb világszerte elismert való­sággá válhassék, a többi között az önálló magyar külügyi igaz­gatás megszervezésére van sürgősen szükség. E szervezés személyi7 és politikai oldalát nem kívánom érinteni s csupán a szervezés jogi kereteit óhajtom vázlatosan megrajzolni. Első sorban oly törvényes jogszabályra volt szükség, a mely a népkormánynak az 1848:111. törvényczikken és ennek no­velláin alapuló összetételét külön külügyminiszteri állással egé­szíti ki, mert eddigelé ilyen állást tételes jogszabályaink nem ismertek. Az október előtti Magyarországban azokat a magyar kül­ügyeket, a melyek nem tartoztak az osztrák-magyar közösség rendelkezése alá, a magyar miniszterelnök intézte, a ki a Ma­gyarországot illető nemzetközi szerződések előkészítésénél és perfektuálásánál a 90-es évek folyamán kialakult gyakorlathoz képest a hozzáértő nemzetközi jogismerő személyzettel kellően

Next

/
Thumbnails
Contents