Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - Külügyi önállóságunk megvalósítása

D? KLUZSINSZKY KÁROLY felszerelt magyar igazságügyminiszter közreműködését vette rendesen igénybe. A magyar igazságügyminisztériumban az igazságügy nemzetközi vonatkozásainak ellátására régebben szervezett nemzetközi magánjogi és büntetőjogi osztályon kivül egy évtized óta külön közjogi osztály foglalkozott a magyar közjog külügyi részével és a nemzetközi államjognak Magyarországot érintő kérdéseivel. A forradalom népkormányában egyelőre szintén a miniszterelnök vette át ebben a minőségében a külügyek vezetését is addig, mig a külön külügyminiszteri állás szervezése be nem következik és a külügyminiszter segédszerve: a magyar külügyminisztérium meg nem alakul. A magyar külügyminisztérium szervezetében nem lehet egyszerű másolata a volt osztrák-magyar külügyminisztériumnak, nemcsak azért, mert a bécsi külügyminisztérium az élettől elzárkózó bürokratikus fontoskodás és az ankétekben tobzódó időfecsérlés otthona volt, a melynek nehézkes működését egyes kiváló vezetők hasztalanul törekedtek helyes irányba terelni, — hanem azért is, mert a magyar külügyminisztérium ügyköre nem lesz azonos a régi közös külügyi hivatal ügykörével. Ez utóbbinak ugyanis csupán közbenjáró, közvetítő vagy továbbító szerep jutott sok olyan ügyben, a melyet a magyar külügyminisztérium majd érdemben is maga intézhet. Olyan külügyi vonatkozású ügyek ezek, a melyek eddig csak azért tartoztak valamelyik magyar szakminiszter tárczájába, mert azokat mint Magyarország külön kormányzata alá tartozókat az 18671X11. t.-cz. 27. §-ában foglalt tiltó rendelkezéshez képest nem lehetett az Ausztriával közös külügyminiszter hatáskörébe utalni. Most aztán az eddig érdekelt magyar szakminiszter az egyöntetűség érdekében nyugodtan engedheti át ily külügyi vonatkozású ügyek intézését a magyar külügyminiszternek, a ki ugyanazon népkormánynak társaival egyenlő felelősséggel tartozó tagja. Az uj külügyminisztérium tárgyi tagozódására nézve az az