Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)
1919 / 1-2. szám - Szociális jogrend és egyéni jog
64 D? BAUMGARTEN NÁNDOR feszitett munkája árán ilyen jogokat szerezhessen, kikapcsolja azt a serkentő hatást, a melyet az ambiczió gyakorol és oly jogbizonytalanságot támaszt, mely mellett a polgárok aktiv részvételét az állam feladatainak elérésében alig biztosithatja. Az állam nem a polgárokkal szemben álló idegen vagy ellenséges hatalom, hanem az azt alkotó polgárok jólétét tartsa szem előtt és első sorban azok érdekében működjék, mert csak igy remélheti, hogy az egyes egyének munkájukat és tevékenységüket a közjó érdekében érvényesitik. Ne felejtsük el azt sem, hogy még azok a túlzó álláspontok, melyek az elkobzás eszközét is igénybe akarják venni, ezt is csak rendkívüli, kivételes esetekben akarják alkalmazni és akkor sem egyes önkényes közigazgatási cselekmények formámájában, hanem csak az összességet kötelező jogszabály utján. Még az ily felfogás látószegletéből nézve is megáll tehát az a tételünk, hogy a közigazgatási alanyi jogosultságok és szerzett jogok a közigazgatási intézkedésekkel szemben jogvédelemre szorulnak. V. Az állami feladatok növekedésével párhuzamosan fog nőni az állami czélok ellátására szolgáló hivatalok és hatóságok hatásköre és száma. Mentől nagyobb területre terjed ki a közigazgatás és mentől több pontban korlátozza az egyén jogát és szabadságát, annál indokoltabb, hogy az egyén jogának védelmére pártatlan bírói fórumho\ fordulhasson. A szocziális jog az állam közegeire és hivatalnokaira oly óriási feladatokat hárit és oly nagy hatalmat ad kezükbe, hogy ezzel szemben az egyén jogának megvédése jelentőségben mindinkább növekedik. Ha eddig megszoktuk, hogy az egyéni jog védelmének súlypontja a magánjogi és büntető biró kezükben van, a jelzett átalakulás szükségessé teszi, hogy a közigazgatásnak az egyén jogát sértő intézkedéseit a közigazgatási bíráskodás korlátozza és biztosítsa. A háborúban is kitűnt, mily nagy és uj feladatok várnak a közigazgatásra, a háború befejeztével pedig — a mint ezt