Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - A nemzetközi bíráskodás a háború után

48 MAGYARY GÉZA A NEMZETKÖZI BÍRÁSKODÁS A HÁBORÚ UTÁN. Irta: MAGYARY GÉZA. A világháború óriási áldozatai a legmeggyőzőbben bebizonyították, hogy az emberiségnek nélkülözhetlen szüksége van oly nemzetközi jogrendre, mely a mai világösszeomlás megismétlődését megakadályozza. Meg kell szűnnie annak a bizonytalanságnak, melyben a háború előtt éltünk s mely állandóan fenyegette pusztulással az emberi haladás legértékesebb eredményeit. Az uj nemzetközi jogrend az az intézménye, mely minket ez ellen leginkább fog megvédeni, a nemzetközi bíráskodás lesz, s vele együtt a többi békefenntartó eszközök, melyek azt kiegészítik. A világháború ez a tanulsága nem mondható újnak, mert volt már azelőtt is igen jelentős s mind nagyobb arányokat öltő mozgalom a nemzetközi jogrend, főleg azonban a nemzetközi bíráskodás fejlesztésére. Azonban nem igen talált hitelre. A nagy világkatasztrófának kellett közbejönnie, hogy végérvényesen kerekedjék felül az az irányzat, mely hatályos jogintézményekkel kívánja biztosítani az emberiség békés fejlődését. Itt is megismétlődött, a mit már oly sokszor tapasztalt a világ, hogy a legnagyobb jelentőségű eszmék sokszor csak. óriási küzdelmek után és véres szenvedések tudnak győzelemre jutni. Hogy a világháború a nemzetközi bíráskodást milyen fejlődési fokon találta, s hogy mily küzdelmes pályát kellett befutnia, mig erre a fokra el tudott jutni, azt a jövő szempontjából tudnunk, rendkivűl fontos, egyenesen nélkülözhetlen. A továbbfejlesztés munkáját teljes sikerrel csak akkor vehetjük fel, ha alaposan ismerjük az eddig elért eredményeket. Ezért