Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)
1919 / 1-2. szám - A nemzetközi bíráskodás a háború után
A NEMZETKÖZI BÍRÁSKODÁS A HÁBORÚ UTÁN. 49 történt, hogy ebben az évben megjelent két munkámban tüzetesen törekedtem bemutatni a magyar közönségnek a nemzetközi bíráskodás fejlődését a világháború kitöréséig. Most ebben a vázlatomban az intézmény jövőjének egy pár fontos kérdését akarom, a legnagyobb rövidséggel csupán, érinteni. A nemzetközi biráskodás legelső és legnehezebben megoldható nagy kérdése, hogy miképen kiséreljük meg szabályozni kötelező jellegét. Hogy a nemzetközi biráskodás egy világegyezményben kötelezően állapítandó meg, az ma nem kérdés többé. Vitás csak az, s ebben rejlik a legnagyobb nehézség, hogy kötelező jellegét milyen formában valósítsuk meg. Az első és második hágai békeegyezmény a nemzetközi bíráskodást csak fakultatív alakban fogadták el. Azonban igen nagy volt a rokonszenv a két konferenczián, főleg a másodikon, kötelező jellege iránt is. Az a 113 külön egyezmény pedig, melyekben két-két állam egymáshoz való vonatkozásában szabályozza a nemzetközi bíráskodást, azt kivétel nélkül kötelezően állapítja meg, csak a formában térnek el egymástól. Az első, de különösen a második hágai békekonferenczián az obligatorium formájának kérdésében egy közvetítő megoldásra törekedtek. A második békekonferenczián egyfelől általában kimondották, hogy a nemzetközi biráskodás a jogrendet érintő minden kérdésben, a mennyiben ez az állam életérdekeit, függetlenségét, becsületét és más államok érdekét nem érinti, kötelező. Másfelől pedig felsoroltak bizonyos számú ügyet, melyekben a nemzetközi bíráskodást a most említett korlátozások nélkül is kötelezőnek jelentették ki. Ez a közvetítő megoldás azonban, mint most már elég tisztán látjuk, nem mutatkoznék czélszerünek, mert egy világegyezményben alig lehetne az ügyeknek oly sorozatát megállapítani, melyekre nézve a feltétlenül kötelező nemzetközi biráskodás iránt a közmegegyezés sikerülne. Ennélfogva csak az marad hátra, hogy a kötelező Jogállam. XVIII. évt. i -2. t. 4
