Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám

ADALÉKOK. A TARTÓS JOGBEKE INTÉZMÉNYEIHEZ. 47 az uj és az emberi nagy érdekeket is szolgálni kivánó uj életnek, uj jövőnek feltételeitől akarjon megfosztani. Lehetetlen, hogy az uj békekorszak, az uj világrend megteremtésére hivatott kongresszus hamis beállításokkal megtévesztve, tévedésben maradjon, mert felvilágosítva és a helyzetet tisztán látva, ki van zárva, hogy az elkeseredés felháborító érzésével akarná a magyar népleiket betölteni. Lehetetlen, hogy a folytonos küzdelemben kipróbált energiájú és évszázadokon keresztül csak szabadságáért és függetlenségéért küzdött magyar nemzetet, mely épen itt a Duna völgyében a szláv és a germán imperiálisztikus áramlatok hullámtörőjében teljes területi épségével és igy konszolidált állami erejével a legnagyobb szolgálatot volna hivatva a Balkán és a nyugati demokráczia államai között teljesiteni, a kongresszus egyszerűen balkánizálni és a megsértett nemzeti önérzet le nem csillapítható nyugtalanságára a Középeurópába tolt uj keleti kérdés rettenetes békétlenkedésére akarná kárhoztatni, mert annyi bizonyos, hogy a magyar néplelket megcsonkított politikai térképe folyton megújuló izgalomban tartaná. A megnyugvást lehetetlenné teszi az a meggondolás/, hogy mig az újonnan alakuló cseh-szlovák állam, Románia, a délszláv állam Magyarország feldarabolása nélkül is bőséges feltételeit birja önálló virágzó államéletének : addig a földrajzi és gazdásági élet törvényei által is állami egységgé alkotott ezeréve fennálló Magyarország megcsonkítása államéletének egyenes aláásása. Ez pedig valóban nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy Európa közepébe mesterségesen raknák le az anarchia tűzfészkét. Ez az eibánás nem volna Európa érdeke. Ez az elbánás nem volna az igért uj jogi és erkölcsi világrendnek tartós jogbékét biztosító igazságszolgáltatása.