Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám

46 Dr BÁRÓ WLASSICS GYULA románok politikai vezérférfiai sem tagadják — kulturailag, gazdaságilag alacsonyabb a magyar állam kultúrai és gazdasági életének színvonalánál. Be fogja a kongresszus látni, hogy a nemzetközi erkölcstan állampolitikai követelményeit sértené, ha szabad prédának tekintenék Magyarország területét egy földrajzilag és gazdaságilag egységes államot, mely egy évezrede tölti be itt államképző erejével nemcsak nemzeti, de univerzális hivatását is, mely az emberiség nagy egyetemes érdekeinek, a nyugati keresztény czivilizácziónak a világtörténelemben is elismert szolgálatokat tett, mely a legteljesebb egyetértésben kiván élni a világ minden népével, a hazának pedig, minden lakósát faj- és valláskülönbség nélkül a jogegyenlőség jegyében a legmegértőbb összhang áldásaiban kivánja részesíteni, mely ugy nyomta el másnyelvü polgártársait, hogy azok ma számban, kultúrában, gazdaságban megerősödtek, ugy magyarosította őket erőszakosan, hogy nagy többségükben más nyelvet nem is beszélnek, csakis saját anyanyelvüket. Nem, mi ezt lehetetlennek tartjuk. Lehetetlen, hogy az a békekongresszus, mely a népek szövetségét a tartós béke érdekében a megértés jegyében akarja megteremteni, egy ezeréves államot életképességétől a szenet, fémeket, fát, petróleumot nyújtó országrészektől megfoszszon, folyók által összekötött területeket széjjel szakitson, hegyek által elkülönített területeket a geopolitika alaptörvényeinek megsértésével összekössék. Nem lehet, hogy a népek szövetségének nagy gondolatát, a kötelező nemzetközi bíróságot, a tenger szabadságát, a fegyverkezés egyenletes fokozatos korlátozását, a diplomáczia modernizálását, az önrendelkezési jogot valló és főelveiben egyenesen megállapitó korszakos békekongresszus azt a foltot ejtse önmagán, hogy a végre hosszú századok viszontagságai után teljes szabadságát és függetlenségét visszanyert és uj életet, uj jövőt élni akaró demokratikus Magyarországot, ennek