Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám

ADALÉKOK A TARTÓS JOGBÉKE INTÉZMÉNYEIHEZ. 43 sek érvényesülnének abban, akkor hiányozni fog a souverain államoknak az a spontán egyetértő készsége, mely nélkül a szövetség biztos pilléren nem nyughatik. A népeknek az a szövetsége, melyet Wilson hirdetett, az általa szerkesztett formulában helyes. A szavak, a formulák azonban gyönge vértezetü biztosítékok, üres párák, ha nem válnak éltető valósággá. A szavak mögött ott leskelődhetik a hatalmi tulkapás, egyik-másik állam imperiálisztikus uralmi vágya. Azok, kik a népek szövetségét a régebbiek közül hirdették, talán Saint Pierre abbét és Kantot kivéve, teljes őszinte vallomásuk szerint bizonyos hatalmi czélok szolgálatába állították a népek szövetségét. Dante, a «De monarchia* szerzője, a «non divitise, non sanitas, non robur, non pulchritudo sed Pax» hirdetője az. összefoglaló világbirodalomra gondolt ugyan, de csak a római császár vezetése alatt. Dubois a franczia király hegemóniájának szolgálatába akarta hajtani a népek szövetségét. Podjebbrad György cseh király az «unio in perpetuum duratura» jelszavának hódolt, de ezt az uniót a törökök elleni sikeres harcz szolgálatába akarta állítani. Sully, IV. Henrik minisztere, a Habsburg-uralom megtörésére dolgoztatta ki az európai szenátus tervét. A spanyol dominikánus barát Campanella előtt a spanyol király oly hegemóniája lebegett, melynek forrása a katholikus egyház és a melyre a katholikus egyház gyakorolja is befolyását. A franczia forradalom a béke és feslzabaditás politikájából az annexio és hegemóniális politikába evezett át. I. Napóleon is a tartós békéről, a nagy európai családról beszélt emlékirataiban ... «ő nagy háborúival csak erre törekedett és nem másra». A szent szövetségben is a legitimitás elve Oroszország hegemóniáját takargatta. III. Napóleon a nemzetiségi elv felszabadító zászlajával a franczia hegemóniát szolgálta. Ezért a skepsis árnya lebeg a különben lelkem eszmé-