Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám

44 Df BÁRÓ WLASSICS GYULA nyéül vallott ama hitem fölött, vájjon már most létesülhet-e a népeknek oly szövetsége, mely minden irányzatosság nélkül csakis azt az eszményt kivánja szolgálni, hogy elérhesse az emberiség azt a boldog kort, mely nem ismeri többé a háború irtóztató barbarizmusát, a vagyon és kultúra értékeinek pusztító vandalizmusát. Ha a világ népei komolyan akarják, hogy a mostani háborút befejező békekongresszus az emberiség haladásának uj korszakát nyissa meg, akkor ne engedjék, hogy a legyőzöttekre a vérüket, nemzeti önérzetüket fellázító igazságtalanságok súlya nehezedjék. Ha a győzők csakugyan azt akartak, a mit zengzetes szavakban folyton hirdettek, hogy a szeretet, az igazság, az emberiség nagy érdekeinek diadala legyen ez a háború, akkor ne engedjék, hogy hőslelkü népek az elpusztulás örvényébe sodortassanak. Ha nem engedik ezt meg, ugy a békekongresszus alapját vetheti meg oly népszövetségnek és világegyezménye í.nek, melyek az emberiség haladásának soha el nem homályosuló dicsőségét jelentik. Midőn e sorokat irom, olvasom, hogy Wilson Európába utazik, hogy a kongresszus elsőrendű kérdéseinek tárgyalásában részt vegyen. Az elnök európai útját Amerikában igen sokan szívesen látják abból a nézőpontból, hogy a népszövetség megalakulása fo'ntosabb még a legsürgősebb belföldi ügyeknél is. A Daily Telegraph azt irja, hogy az elnök a népszövetséget nem ugy tervezi, mint a minők a hágai békeértekezletek, melyek előtt a nemzetek akadémikus kombinácziója lebegett, hanem mint a népek gyakorlati szövetségét a háború tényleges megakadályozására. Ez olyan kérdés, a mely egyformán érinti a semlegeseket és hadviselőket s ezért a semlegeseket is bele kellene vonni a rendezés munkálataiba. Daczára, hogy oly időket élünk, melyekben egyik nap a másikra czáfol, de e hir bizonyára igaz lesz, sőt azt a reményt