Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 3-4. szám - Kell-e katonai bíráskodás?

KELL-E KATONAI BÍRÁSKODÁS ? l6? érhető el. Ámde azt is tudjuk, hogy a nevelés maga is huzamosabb időt igényel, különösen most, mikor a hosszú háború az erkölcsöket annyira eldurvította. De maguknak a nevelés eszközeinek is idomulniok kell a nevelésre szorulók viszonyaihoz. Az kétségtelen, hogy minél durvább részt kell letörnünk, annál durvább eszközt is kell ahhoz kézbe vennünk. Sürgős szükség tehát a fegyelmezés, vagyis az egyéni akaratnak szűkebb térre szoritása bizonyos rendszabályok által. Ily rendszabály az, hogy büntetendőnek határozunk meg oly cselekvést, a mit más ily fegyelmezésre nem kötelezett egyénre nézve egyáltalán nem, vagy pedig enyhébben büntetünk. így jön létre az úgynevezett «katonai bűncselekményt) fogalommeghatározása. A fegyelem és a katonai bűncselekmény tehát egymással szoros kapcsolatban állanak. Ha elismerjük, hogy van katonai bűncselekmény, további kérdés: 2. Melyik bíróság büntesse azt? Az a biróság, a melyik a többi ily fegyelemre nem kötelezett egyéneket, vagy pedig oly birák, a kik e fegyelmezésnek maguk is alá vannak vetve, bajtársaik viszonyait jobban ismerik és igy nagyobb garancziát nyújthatnak a tekintetben, hogy az igazságszolgáltatás pártatlan és lelkiismeretes gyakorlásával ugy a katonai fegyelmet, mint , az egyesek érdekeit legjobban fogják szolgálni. E kérdésnél nem lehet átsiklanunk a mai kort irányító demokratikus eszméken. Ma- minden nép, testület, egyesülés vagy szerv maga igyekszik maga felett rendelkezni. A kamararendszereknek mindinkább terjedése nem egyéb, mint a demo kratikus elveknek vívmánya s ezek a kamarák tulajdonképen a szakkérdésekben magukból a tagokból alakított bíróságok. Miért kellene tehát a katonaságnak e téren visszafejlődnie, a mikor itt már évszázadokon keresztül meg volt az egyetlen demokratikus intézmény, s miért kellene visszafejlődnie épen most, a mikor a demokratikus eszme mindenütt egyre nagyobb tért hódit.