Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - A nemzetközi jog helyreállítása a szabadalmi jog terén

Dí SCHUSTER RUDOLF megtámadások ellen, minélfogva több értékes védjegyet (pl. Lysol, Menthol, Salvarsan stb.) megsemmisítettek. Nem folytatom a többi államok részéről tett sértő intézkedések felsorolását. A felsoroltakból is látjuk, hogy a nemzetközi egyezményeket és a szerzett jogokat mennyire nem respektálják. Halomra döntötték mindazokat a szép nemzetköz! megállapodásokat, melyekre oly büszkék voltunk. Nem akarom ugyan azt mondani, hogy a nemzetközi jog csődjével állunk szemben, annyi azonban bizonyos, hogy ily fokú elvadulást a nemzetközi jog terén — soha se képzelt volna el senki. Ezért nagyon nehéz lesz a nemzetközi jog helyreállítása. Könnyiteni fog ugyan a dolgon az a körülmény, hogy Magyarország, Ausztria és Németország a jogfosztás terén nem követték a velük szemben háborút viselt államokat; valóságos gavallér módon jártak el és az e téren tett intézkedéseik csakis azok között a korlátok között mozogtak, melyeket a nemzetközi jog megtorlás czimén megenged. A nemzetközi jog helyreállításánál alapelvül — nézetem szerint — a jogfolytonosság elvét kell elfogadni, a mihez azonban természetesen bizonyos fikczió szükséges, vagyis abból a fikczióból kellene kiindulni, mintha a folytonosság fonala meg se szakadt volna. Ebből a szempontból a szabadalmak •— a mennyire lehetséges — a háború előtti állapotba visszahelyezendők. Megkönnyíti némileg ezt a feladatot az a körülmény, hogy a háborút viselt államok majdnem mindegyike oly értelemben intézkedett, hogy a szabadalmak a dij be nem fizetése folytán ne enyészszenek el, a mennyiben a szabadalmak fenntartására szolgáló szabadalmi dijakat a háború alatt is elfogadták. Daczára ennek azonban kétségtelen, hogy sok szabadalom megszűnhetett nemfizetés folytán, midőn a tulajdonos hadbavonult, vagy a fizetés teljesitése a háborús viszonyokban rejlő legyőzhetetlen akadályokba ütközött.