Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - A nemzetközi jog helyreállítása a szabadalmi jog terén

A NEMZETKÖZI JOG HELYREÁLLÍTÁSA. 12$ alatt teljesen hiányozván, szó sem lehet az egyezmény kötelező erejéről. Hogy e két álláspont közt melyik a helyes, nehéz ugyan eldönteni, az én nézetem szerint alighanem a japán felfogást kell helyesnek tartanom. De bármikép álljon a dolog, annyi bizonyos, hogy a nemzetközi jogszabályoknak egyik hiányát látjuk itt, a mely ugyanis abból áll, hogy a nemzetközi egyezménybe nem vettek fel oly klauzulát, melyben a szerződő államok megegyezően rendelkeznének abban az irányban, vájjon a háborúnak minő kihatása legyen az egyezmény kötelező erejére. Hogy különben ily klauzula segitene-e a bajon, kétséges lehet, mert e háborúban ismételten oly nyers erőszakot tapasztaltunk az eszmei javakkal és iparjogokkal szemben, a minőt ezelőtt még elképzelni sem tudtunk. Nem akarom itt felsorolni azokat a fent már érintett lényeket, melyekkel szemben állunk és nem akarom felemlíteni egyenkint mind azt, a mit sok állam ezekkel a jogokkal szemben elkövetett, de meg kell emliteni épen a nemzetközi jog helvreállitása kérdésére való tekintettel annyit, hogy pl. Oroszország igazán egyszerűen elkonfiskáltatta az ellenséges államok alattvalóinak szabadalmait, még pedig azokat, melyek a honvédelem czéljait szolgálják, minden ellenérték nélkül. Hogy a legtöbb szabadalomra rá lehet fogni azt, hogy a honvédelem czéljait szolgálja, az könnyen elképzelhető. Anglia az orosznál némileg enyhébben járt el, de csak látszólag. Az ellenséges államok honosainak szabadalmait ugyanis kérelemre, de hivatalból is, meg lehet semmisíteni, vagy azokra használati engedélyt adni; az erre vonatkozó eljárási szabályok csak szemfényvesztés, mert a megsemmisitést vagy használati engedély megadását oly feltételhez kötötték, melyeket bármelyik angol honos teljesíthet. Hogy ez tényleg semmi egyéb, mint jogfosztás, legjobban kitűnik abból, hogy még a védjegyek sincsenek biztosítva a