Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 9-10. szám - A járásbíróságok reformja. 2. [r.]

BÍRÓI GYAKORLAT. Házassági Ígérettel elkövetett csalásnál szintén kellék, hogy fennforogjon a fondorlatos tévedésbeejtés. Kellék tehát, hogy a házassági Ígéret tudatosan hamis és eszköze legyen az anyagi haszonszerzésnek (B. J. T. LXXI. 56.). Az, hogy a megtévesztett egyén körültekintés nélkül járt el, nem zárja ki a fondorlatot (B. J. T. LXX. 125. 1.). Még inkább megállapítható a csalás, ha a megtévesztés csak különös körültekintés és utánjárás mellett lett volna megelőzhető. Ehhez képest csalásban mondatott ki bűnösnek a közhivatalnok, ki a családi pótlékra vonatkozó űrlapot oly ha mis adatokkal töltötte ki, mely adatok valótlanságáról főnöke széleskörű kutatás nélkül nem győződhetett volna meg (B. J. T. LXX. 117. 1.). A közönséges csalásnak más bűncselekményektől való elhatárolásával több határozat foglalkozik. A csalásnak a 384. §. szerinti hitelezési csalástól s a 386. §. szerinti hiterező kijátszásától való elhatárolásával foglalkozik a Töreky Gé\a megbeszélésével közzétett egy határozat. Kimondotta e határozatban a C, hogy a kölcsönkérés örve alatt történt fondorlatos pénzszerzés s azután a tettes vagyonának egy harmadikra való átruházása nem a B. T. K. 384. vagy 386. §-a szerinti, hanem a B. N. 50. §-a szerinti csalást valósítja meg (B. J. T. LXX. 113. 1.). A döntés helyes. A 384. §. szerinti tényálladéknak ugyanis — a mint a C. egy másik határozata (B. J. T. LXX. 12;. 1.) kifejezetten is kiemeli — nem eleme a haszonszerzési czélzat s a károkozás. Ha a 384. §. elemei a most emiitett jogi elemekkel kibővülnek, akkor már nem hitelezési csalás, de közönséges csalás forog fenn. A 386. §. szerinti tényálladéknak pedig nem eleme a fondorlatos tévedésbeejtés. Ha tehát az elemek a fondorlattal kibővülnek, akkor a cselekmény a B. N. 50. §-a szerinti csalás tényálladékát valósítja meg. A csalásnak a sikkasztástól való megkülönböztetése szempontjából az döntő, hogy fondorlatos megtévesztés utján jutott vagy maradt-e tettes az eltulajdonított ingó dolog birtokába, avagy jogos uton. Első esetben csalás forog fenn, második esetben sikkasztás (B. J. T. LXXI. 61. L). E körbe tartozó igen érdekes esetet beszélt meg, az irodalmi felszólalások tüzetes ismertetése mellett Hacker Ervin (B. J. T. LXXI. 49. 1.). Ez esetben vádlott két lovat adott át a katonai kincstáriak. A vételárat megkapta, de a lovak nála hagyattak azzal a kötelezettséggel, hogy azokat a behíváskor a megjelölt helyen elővezeti. A behíváskor azonban vádlott egy más, havi vakságban szenvedő lovat állított elő s a kincstárnak eladott lovat magának megtartotta. Mikép minősül a cselekmény ? Az első fok felmentő Ítéletet hozott. A C. sikkasztást állapított meg. Ellenben Hacker azt vitatja, hogy a cselekmény csalást képez. A magam részéről ehhez az állásponthoz csatlakozom. Mert a ló igaz, jogos uton került •vádlott birtokába. De vádlott azért, hogy a lovat birtokában tarthassa, a helyett egy más, havi vakságban szenvedő lovat állított elő. Tehát az állam-