Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 9-10. szám - A járásbíróságok reformja. 2. [r.]

664 ÍRÓI GYAKORLAT. kezest kell alkalmazni. Tehát a B. T. K. 280. §-át. Ezzel anyagi halmazatban azonban megállapítandó a rablás is. Ellenben helyes a határozat, mely szerint az idegen ingó dolog elvételét az erőszak csak akkor minősíti rablássá, ha az erőszak az elvétel, végett eszközöltetett. Ha az emberölés nem az elvétel czéljából követtetik el : ugy az elvétel mint lopás minősül (B. J. T. LXXI. 28. I.). 363. §. A közel múltban foglalkozott az irodalom a kérdéssel, hogy a 363. §. szerinti hűtlen kezelés hivatalból üldözendő, avagy magáninditványra. A felszólalók, név szerint Ladányi Sándor (J. T. K. LII. 281. 1.) és Doleschall Alfréd (J. T. K. LII. 294. 1.) a magáninditványi jelleg mellett foglaltak állást. A C. azonban hü maradt eddigi gyakorlatához, mely szerint a cselekmény hivatalból üldözendő (Ü. L. XXXV. 16. sz.). 350. §. A zsarolási fenyegetés fogalmához szolgáltat adalékot a C. egy határozata. E határozat szerint a zsarolás kísérletét nem valósítja meg az oly fenyegetés, mely az adott körülmények között egyáltalában nem gerjesztett félelmet a sértettben (Ü. L. XXXV. 23. 1.). B. N. 50. §. A jogi szabályok az esetek egész sorát közölték, a melyek a csalással foglalkoznak. Ez nyilván annak a jele, hogy a tényálladék egyike a legnehezebbeknek s a körül a gyakoratban számos kontroverzia keletkezik. És tényleg a nyilvánosságra került csalási esetek között több olyan van, mely a figyelmet és megvitatást megérdemli. Több határozat foglalkozik a fondorlat fogalmával. Hü maradt a C. eddigi gyakorlatához, mely szerint a fondorlat fogalma relatív. Annak eldöntésénél figyelembe jön a megtéveszteni szándékolt egyén értelmiségi foka. Ehhez képest fondorlat lehet mind az, a mi az egyik fél részéről gyakorolva, alkal mas lehet arra, hogy a vele szemben álló másik felet, figyelemmel ennek értelmiségi fokára, tévedésbe ejtse (B. J. T. LXX. 122. 1.), a mi alkalmas arra, miszerint valakit olykép megtéveszszen,'hogy az annak hatása alatt határozza el magát a károsító cselekmény elkövetésére (B. J. T. LXX. 125. 1.). A fondorlat fogalma nem feltételez aktív tevékenységet. A fogalmat czélzatos hallgatás is megvalósítja akkor, a mikor valaki bizonyos irányú nyilatkozatra törvény vagy szerződés által kötelezve van. így a ki állást vállal s elhallgatja, hogy már alkalmazva van (B. J. T. LXXI. 53. 1.). Ellenben nem állapított meg a C. fondorlatot annak terhére, a ki jutalomért jövendőt mond, mert a jutalmat «nem fondorlatos megtévesztéskövetkeztében, hanem a kívánatért teljesített jövendőmondás fejében adta vádlottnak* (B. J. T. LXXI. 58. 1.). Ez az ok azonban nem zárja ki a csalást. A kérdés azon múlik, van-e megtévesztés. Ha pusztán szórakoztatásból jósol, akkor nem lehet szó megtévesztésről s így a büntetendő tényálladék nem forog fenn. Ha ellenben sértettben szándékosan azt a tévhitet ébreszti, hogy a jövendőt meg tudja mondani : akkor magatartásai megvalósítja a csalás tényálladékát.