Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 8. szám - Adóügyi politikánk és a legeslegújabb adónovella

1548 EXNER KÖRNÉL hanem a háromszoros összegéből vonandók le», tehát hatalmi szóval a pénzügyminisztérium törvénymagyarázatát emeli érvényre. Ezzel a kérdéssel azért foglalkoztam itt behatóbban, hogy a rosszul informált törvényhozástól a jobban informált törvényhozáshoz folyamodjam. Nem hiszem ugyanis, hogy a novella 29. §-a fenntartható. Ilyen képtelen adóztatás a békekötés után a nemzetközi konfliktusok és megtorló rendelkezések melegágya lesz. De ha a jövedelmi adóban majd lejebb szállunk az adókötelezettség határának megállapitásában 10.000 K-nál, a mi úgysem késhetik sokáig, az osztrák szomszédos kisbirtokosokkal szemben nem tarthatjuk fenn ezt a rendelkezést. Valószinüleg ezek a nehézségek lebegtek Popovics Sándor pénügyminiszter szeme előtt is, a mikor 1918 június 5-án a főrendiházban kijelentette, hogy a távollevők megadóztatásának rendszere iránt nagy előszeretettel nem viseltetik s a maga részéről annak teljes eliminálásától sem idegenkednék. A hozadéki adók levonhatása a jövedelmi adó alapjából.* Altalános megütközést keltett az adónovéllának, még mint törvényjavaslatnak az az álláspontja, a mely a hozadéki adóknak a jövedelmi adó alapjából való levonását meg akarta tagadni. Ez az álláspont mig egyrészt elméletileg sem volt helyeselhető, addig másrészt igazságtalan is volt és a gyakorlatban az adózókat a jövedelem részleges eltagadására egyenesen rákényszerítené volna. Kiviláglik ez a következő gyakorlati példából: Budapesten 100.000 K házbérjövedelemből adóra és járulékaira 34.000 K-t, épületfenntartásra és egyéb költségre átlag 10.000 K-t kell fizetni. Az ily ház tulajdonosa $6.000 K jövedelem után adózott a jövedelmi adóban, a javaslat szerint * L. e czimen megjelent értekezésemet «Az Adó» czimü folyóirat 1918. évi .4. számában. * '