Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 8. szám - Adóügyi politikánk és a legeslegújabb adónovella

ADÓÜGYI POLITIKÁNK. ;_p a bizottság megokoltnak tartotta a jövedelmüket külföldön elköltő adózókat háromszoros adótétellel róni meg, a mi csakis ily számítási mód mellett érhető el. Mig ellenben a felszólamlási bizottság számításával az adótétel nemcsak háromszorosan, de ennél többszörösen meghaladná az azonos jövedelem után a belföldön élőkre kivethető adót. Minthogy pedig a jelen esetben az ingatlannal összefüggő adóssági kamatok levonása után fennmaradó jövedelem háromszor véve a 20.000 koronán tetemesen alul marad s egyáltalán nincs bizonyítva, hogy a panaszosnak más forrásokból eredő bevételeivel együtt is jövedelme az adókötelezettség határát eléri, a rendelkező rész szerint kellett határozni. Abele Re^ső báró tanácselnök, Exner Kornél dr. előadó.» Hogy tehát a két különböző felfogás mily eredményre vezet a gyakorlatban, az szembetűnő ebből az ítéletből. De legyen szabad ennek megvilágítására még egy kis példát bemutatnom. Veszem azt a példát, a melyet Somssich László gróf a főrendiházban fölemiitett. A távollevőnek föld- és házbirtokból eredő (a Ricardo-Rau- féle elavult meghatározás szerint) nyers jövedelme 200.000 korona, e jövedelemmel összefüggő terhe 180.000 K. A pénzügyminisztérium számítási módja szerint: 200.000X3=600.000—180.000=480.000 K adóalap, 28.000 K adó. A közigazgatási bíróság álláspontja szerint: 200.000180.000 = 20.000X3=60.000 K adóalap, 2.$20 K adó. A közigazgatási bíróság elvi felfogása alapján a jövedelmi adó 2.520 K; ebben 1.870 K a távolléti adó (mert a rendes jövedelmi adó csak 650 K volna); míg a pénzügyminisztérium rendelete szerint a jövedelmi adó a távolléti adóval együtt 28.800 K, holott maga a jövedelem csak 20.000 K. . A pénzügyminisztérium és a közigazgatási bíróság e harczába most, mint Deus ex machina, döntőleg beleszólt a törvényhozás és a novella 29. §-ában elrendeli, hogy a terhek «a föld- és házbirtokból eredő jövedelemnek nem az egyszeres.