Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 8. szám - Adóügyi politikánk és a legeslegújabb adónovella

544 EXNER KORNÉL Annak az elbírálásánál, vájjon e magasabb adóztatás alkalmazandó-e, a háztartáshoz tartozónak tekintik azt, a ki az adókötelessel együtt adózik, — továbbá azokat (feleséget, lemenőket, felmenőket, .oldalrokonokat), a kiknek eltartásáról az adóköteles törvény szerint gondoskodni tartozik, ha az eltartottak vele egyazon háztartásban élnek, — végül vagyoni helyzetükre való tekintet nélkül azokat a lemenőket, a kik bár a háztartáson kivül élnek, de az adóköteles részéről állandó anyagi támogatásban részesülnek. A gyámság alatt álló kiskorúakkal szemben a felemelt adótételt alkalmazni természetesen nem lehet, ha azok a jövedelmi adó szabályai szerint adójukat maguk fizetik. A magányosok és családnélküliek e külön megadóztatása csak az 1919. évtől kezdődik. Legalább én igy értelmezem a törvényt, bár annak rendelkezése erre nézve sem világos, mert csak az 1918. évre szóló újból való adókivetésnél zárja ki e fölemelt adótételek alkalmazását, ellenben a későbbi években a- 1918. évre is visszaható adóztatás szempontjából nem rendelkezik. A szövegezés sem szabatos, a mikor azt jelenti ki a novella, hogy az adót «az 1918. évre a 3. §-ban megállapított adótételek alkalmazásával kell megállapítani)) s azután igy folytatja: «tehát a 3. §. 2. és 3. pontjai nem alkalmazhatók». A 3. §. 2. és 3. pontjai létesitik ugyanis a magányosok és a családnélküliek fölemelt adótételeit. Ennélfogva nem tehát-\a\, hanem dé-ve\ kellene az idézett mondatot folyfetni. A távolléti adó. > • A legeslegújabb adónovella a távolléti adó kiszámításának módositására is kiterjed. Sajnálattal kell megállapitanom, hogy ez a módositás: reformatio in pejus. A jövedelmi adóról szóló alaptörvény 23. §-a elrendelte, hogy háromszorosan számittassék azoknak az adóköteleseknek föld- vagy házbirtokból eredő jövedelme, a kiknek a magyar