Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 8. szám - Adóügyi politikánk és a legeslegújabb adónovella

ADÓÜGYI POLITIKÁNK. 537 Köd az adóztatás terén. Emlékezhetünk még arra a maró gúnyra, a melylyel adónovelláinkat a törvényszerkesztés gyarlósága és a szövegezés érthetetlensége miatt az országgyűlésen ujabban mindannyiszor megbirálták. A többek között Esterházy Móric- gróf gyakran szót emelt e miatt, de hasztalanul, mert' a legeslegújabb adónovella, az 1918 : IX. törvény, megint oly alakban került az országgyűlés elé, hogy a főrendiházban Zsigmond/ Jenő dr. határozati javaslatban annak visszavételére és érthető szövegezésben való ujabb előterjesztésére kérte a kormányt. Gaal Jenő is hangoztatta, hogy a javaslat «törvényszerkezeti szempontból nem felel meg a kívánalmaknak» és hogy meg van róla győződve, hogy «nemcsák az adófizető honpolgárok, de a végrehajtó pénzügyi közegek, sőt a közigazgatási bíróságnak a tagjai is igen nagy nehézséggel fognak küzdeni, hogy a törvényt megérthessék*). Erre Popovics Sándor pénzügyminiszter, a kinek mindig objektív voltát senki sem vonhatja kétségbe, szószerint így nyilatkozott: «Magam is azt tartom, hogy az előttünk fekvő javaslat, különösen a mi annak első pillanatra való megérthetését és áttekinthetőségét illeti, nem tartozik épen a legsikerültebb alkotások közé». Hogy azonban «az államháztartás rendje mielőbb helyreálljon », ez a megérthetés és áttekinthetőség szempontjából nem épen legsikerültebb alkotás, a melynek tanulmányozása homályos és összekuszált szövege miatt «nem tartozik a legnagyobb élvezetek közé» (Gündisch Guidó), mégis törvénynyé vált, mint ez időszerint a legeslegújabb adónovella, hogy fokozza azt az ^átláthatatlan ködöt, a mely a magyar adóztatás labirintjára amúgy is ránehezedik. Kétségtelen, hogy a jó törvény egyszerű és világos. Ezt az általános szabályt az általános adózás korszakában különösen az adótörvények alkotásánál nem szabad szem elől téveszteni egyetlen betű leirásánál sem, mert különben a törvény végtelen 36*