Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 8. szám - Adóügyi politikánk és a legeslegújabb adónovella

EXNER KORNÉL Mindenik meghívott egy miniszteri székben ült s a miniszterelnök, az ő sajátos kedélyével, a melyben lebilincselő varázs van, tréfásan közölte velük, hogy: te Fejérváry vagy, te Szilágyi Dezső, te Hieronymi, te Tisza Lajos vagy . .. Áhítattal olvastam el az emlékiratot, a melyet ma is úgy lapozgatok, mint a bibliát. Ugyancsak negyedszázad előtt, mint kezdő pénzügyi fogalmazó, abban a szerencsében részesültem, hogy édesatyám auáieticzián bemutatott a miniszterelnöknek. A hatalmas úr jóságosan buzdított, hogy csak haladjak atyám nyomdokain: — Excellenciád parancsára magas czélt tűzök magam elé, hogy a félmagast elérjem. — Ez volt elfogódott válaszom. Akkor még álmodni sem mertem volna arról, hogy az adóreform dolgában majd egykor még velem is fog tárgyalni a nagy miniszterelnök... Mikor atyám nyugalomba vonult, az egyenesadótörvények és szabályok hivatalos összeállítását, a melyet hosszú éveken át kiegészítő jegyzetekkel látott el, nekem akarta ajándékozni. De még se tette. — Sajnálom, de nem cserélhetem ki azt a példányt egy másikkal, mert az a közigazgatási bíróságé. — Ez volt az álláspontja. Majd leperdült azóta 16 év s a nagy jogászelnök: báró Wlassics Gyula szelekcziója révén a magas színvonalú közigazgatási bíróság tagjává lettem én is. Már jóideje működtem ott, a mikor az egyik gyöngédlelkü bírótársam beállított hozzám az egyenesadótörvények és szabályok hivatalos összeállításának azzal a példányával, a melyben atyám jegyzeteit ismerte föl. Kicseréltük példányainkat. így került mégis hozzám a könyv, a melyet azóta kegyelettel használok . . . Föleszméltem a végtelenül fájdalmas jelenre ... Azután e munka további írásánál mintha Ő vezette volna a kezemet, mint hat éves koromban... Fenyőháza, 1918 augusztus.