Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 1-2. szám - A választójog története

A VÁLASZTÓJOG TÖRTÉNETE. 45 sal birok és ennek messzemenő rendezését nem tartom oly veszedelmesnek a hazára nézve», mégis «igen szívesen számba veszem azon jóhiszemű aggodalmakat, a melyek igen sok embernek a lelkében élnek, midőn ezen nehéz kérdésnek a rendezéséhez fog», jelenti ki gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök 191 o. július 21-én mondott beszédében. Kétségtelen tehát, hogy a kormányprogrammal szemben gróf Tisza István befolyása érvényesül s lépésről-lépésre szoritja vissza az általános választói jog megvalósítására irányuló törekvéseket. A demokratikus haladás helyett «a jóhiszemű aggodalmak lépnek előtérbe» s a liberális reform elé a magyar állam egységes nemzeti jellegének az összes pártok által elfogadott fenntartása mellett «a társadalom értelmesebb elemeinek jogos befolyása» is korlátozó feltétel gyanánt állíttatik be, hogy ezáltal a jogkiterjesztés a lehető legszűkebb határok közé legyen szorítható. Gróf Khuen-Héderváry Károly azonban még az ekképen szűkebb korlátok közé szorított reformot sem valósíthatta meg. Őt, a munkapárt megteremtőjét, nemsokára Lukács László váltja fel a miniszterelnökségben, a ki már «terhes örökség*) gyanánt veszi át elődjének programmját, hogy ezáltal megszüntesse a bizalmatlanság okát, mely arra vezethető vissza: «hogy az országgyűlés képviselőházának egyik pártja bizalmatlansággal viseltetett az előző kormány iránt, mintha' az előző kormánynem lett volna hajlandó a választójogi kérdés tekintetében elvállalt kötelezettségét teljesíteni*). ígéri, hogy tényekkel fogja demonstrálni, hogy igenis vállalja az előző kormány obiigóját, szabadelvű és demokratikus irányban akarja és fogja ennek az államnak minden intézményét megalkotni és reformálni, mert meggyőződése szerint is uj vérmennyiségek kell, hogy bocsáttassanak a parlamentárisszervezetbe.