Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 1-2. szám - A választójog története

46 DK. VÉRTAN ENDRE Ez ígéretének beváltása gyanánt készíti el s közli az ellenzéki pártok vezéreivel első választójogi tervezetét, melynek kifejezett czélja az volt, hogy az ellentétes felfogásokat kiegyenlítse s kölcsönös megértést hozva létre, teljes megnyugvást szerezzen. Az ellenzék azonban e tervezetet, melyben már erősen érvényesül a gróf Tisza István felfogása és melyben az általánosító irányzattal szemben mint korrektivum ott szerepel a 30 éves korhatár és a hat elemi osztály végzettsége, még tárgyalási alapul sem fogadhatta el, hanem ezzel szemben uj választójogi tervezetet készitett, mely tervezetét nemcsak a parlamentben képviselt ellenzéki pártok, hanem az összes parlamenten kivül álló társadalmi szervezetek és radikális pártok is elfogadták. Ez tehát valóban a kölcsönös engedékenység alapján teremtett közös egyetértés eredménye gyanánt jött létre s mint a nemzeti aggodalom és a túlzó aspiráczió szerencsés kézzel megalkotott kompromisszuma arra volt hivatva, hogy minden oldalról megnyugvást teremtsen. Sajnos, az ellenzék e tervezetében foglalt intő szó nem nyert meghallgattatást és ennek teljes figyelmen kivül hagyása mellett készitette el Lukács László az 1913: XIV. t.-cz. alapjául szolgáló törvényjavaslatot. E törvényjavaslat ellen az ellenzék az akkori parlamenti viszonyokra való tekintettel nem indíthatott nagyobb küzdelmet. Megelégedett tehát azzal, hogy álláspontját jelezze, mely szerint: «minden hasonló természetű alkotásnak olyannak kell lennie, mely jó időre legalább nyugvópontra hozza a kérdést. Ez az alkotás ezt nem eredményezi, ez elmérgesiti a helyzetet és mi a magunk részéről fogadalmat is teszünk azoknak, a kik várják jogaiknak komoly elismerését és kiterjesztését, hogy minket ennek a javaslatnak törvénybe iktatása egy perczig sem fog megállítani abban a tántoríthatatlan munkában, abban a tántoríthatatlan agitáczióban, hogy megállapodásaink értelmé-