Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 1-2. szám - A választójog története

44 DR. VERTAX ENDRE a küzdelemnek, mely a választói jog kiterjesztése érdekében indult meg, másfelől kifejezésre juttatta azon aggodalmakat, melyeket a jogkiterjesztés ellen a nemzeti érdekek védelme támasztott egyesek lelkében. A koaliczió bukása után is Lukács Lászlónak, mint kiküldött homo regiusnak megbízatásában, a király és nemzet között — a bankkérdésben felmerült ellentétek kiegyenlítése mellett — bizonyosan nem kisebb fontossággal ott szerepelt a választói jog reformjának megoldása. Igazolja ezt azon körülmény, hogy Lukács László elsősorban Justh Gyulával, tehát a függetlenségi párt azon részének vezérével kisérelte meg a megegyezést, mely párt a bankkérdésben elfoglalt intranzigens álláspontja mellett a választói jog programmját is legerélyesebben képviselte. És igazolja azon körülmény, hogy a Justh Gyulával történt sikertelen kísérletek után gróf Kkuen-Héderváry Károly «az általánosság elvén épült választójog)) programmjával nyert és vállalt a kormányalakításra megbízást. Bármily különösnek tűnjék is ez'fel, az általános választói jog megvalósítására alakult Héderváry kormány gróf Tisza István segítségével ment bele a választási küzdelembe s került ki abból győzedelmesen. Annak a gróf Tisza Istvánnak, a ki ha el is ismerte a választójogi reform megvalósitásának szükségét, de a jogosultság széleskörű kiterjesztése ellen a legerősebb agitácziót fejtette ki, s a ki a Héderváry kormány bemutatkozásakor a főrendiházban tartott beszédében az általános választói jog felvetését hazafiatlan eljárásnak bélyegezte, a melylyel szembe nem szállani, gyávaság. E természetellenes szövetkezés nem is maradt eredmény nélkül. A gróf Tisza István segítségével megalakított többségi pártra támaszkodó kormány, ha nem is ejtette el teljesen a választójog reformjára vonatkozó programmját, ezt mégis kénytelen volt lényegesen módosítani. «Magam a választójog kérdésében igen liberális felfogás-