Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 1-2. szám - A választójog története

A VÁLASZTÓJOG TÖRTÉNETE. 45 apró-cseprő foldozgatásokon kivül egész 1913-ig e törvény maradt érvényben. A Jogkiterjesztés érdekében megindított mozgalom azonban e sikertelenség daczára sem szünetelt. A szükkörü választói jog által megteremtett pártegyeduralom elleni küzdelemben mindig gyakrabban hangzott fel nemcsak a jogkiterjesztésr hanem az általános és titkos választójog iránti követelés is. E követelésnek a parlamentben a függetlenségi párt a szószólója, mely párt ezt hivatalos programmjába is felveszi. Erős visszahatást eredményez ugyan az a körülmény, hogy kormányprogrammba csak a nemzeti küzdelem erőszakos letörése érdekében alakult Fehérváry-kormány alatt sikerült bejutnia. Azok, a kik alkotmányunk épségeért s a nemzeti jogok elismeréseért küzdöttek, joggal tekinthették e kormánykisérletet az alkotmány elleni merénylet egyik eszközének. Hiszen minden jel arra mutatott, hogy a választói jog radikális reformjának megvalósítása csak azért vétetett kormányprogrammba, hogy a küzdő nemzet figyelme a nemzeti követelések teljesítése elől eltereltessék s a nép nagy rétegei a nemzeti küzdelem ellen sorompóba állíthatók legyenek. Állott légyen bármiként a dolog, az az egy kétségtelen, hogy a választói jog radikális reformja ekképen a kormányprogramul élére állíttatván, napirendről többé le nem kerülhetett s hosszú próbálkozások és meddő kísérletezések után a megvalósulás komoly stádiumába jutott. Az abszolút kormányzatot felváltó koalicziós kormány is csak azon feltétel alatt vállalhatott megbizást, ha a választójog reformját legalább oly széles alapon, a mint ezt a megelőző kormány tervezte, keresztül viszi. Ennek eredménye volt gróf Andrássy Gyulának a plurálitásra alapított törvényjavaslata, mely azonban nem talált kedvező fogadtatásra s törvénynyé sem válhatott. Nem ís volt tehát egyéb szerepe, mint hogy egyfelől egyik határköve legyen annak