Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 1-2. szám - A választójog története

4-' ÜK. VERTÁN ENDRE vagyoni czenzust nemcsak meggyökeresítette, hanem nagyjában és egészében ezt tette a jogosultság alapjául s a további fejlődés lehetőségét is elzárta, midőn a jövedelem kimutatása helyett az adóczenzust állapította meg. Ez intézkedése által ugyanis öntudatosan zárta ki a jogosultságból azokat az uj társadalmi osztályokat, melyeket mint a nemzeti termelés tényezőit a jogosultságból kizárni nem szabadott volna. És útját szegte a természetes fejlődésnek is, mi kitűnik abból, hogy e törvény hatálya alatt a választó jogosultak számának emelkedése az ország népességének emelkedésével sem birt arányban maradni, annál kevésbbé volt képes kifejezésre juttatni a nemzet kulturális és gazdasági előhaladását. Ehhez járult, hogy az adóhátralékosokat büntetésképen fosztotta meg a választói jogosultságtól, miáltal több, mint 100,000 embert zárt ki e jogosultságból. Egyenlőtlen vagyoni czenzus mellett egyenlőtlen kerületi beosztás jellemzi az 1874. évi törvényalkotást. Fenntartotta ugyanis az egyenlőtlen kerületi beosztást, de nem azért, hogy ezáltal a választói jogosultságban mutatkozó különbségek kiegyenlittessenek, hanem hogy azok még kirívóbban érvényesüljenek. «A felvidék, Erdély nemzetiségi többségű kerületei kisebbek voltak, mint a magyar Alföld színmagyar kerületei, s minél népesebb, gazdaságilag és kulturailag minél fejlettebb s főkép minél magyarabb volt valamely kerület, annál kevesebb joga volt a képviselőválasztásban résztvenni, mert annál magasabb volt a választói jogosultság megszerzésére szükséges vagyoni czenzus s annál nagyobbak voltak a válnsztókerületelj» Valóban igaza volt Várady Zsigmondnak, hogy a magyar nemzeti állam nem az 1874. évi törvény segítségével, hanem ennek ellenére állott fenn. E visszásságok nem is maradhattak észrevétlenül. Az ellenzék mindjárt a törvény meghozatala után nem egyszer sürgette ezeknek megszüntetését. Eredményt azonban nem ért el s