Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 5-6. szám - A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat

KÜLFÖLDI JOGÉLET. 4*' A semlegességet megsérti egy hajó már akkor is, ha azzal a határozott czéllal indul útnak, hogy a tengerzart megtörje; ez esetben már az elindulás pillanatától kezdve alá van vetve az elzsákmányolhatásnak («Columbiaí 1799), feltéve, hogy az illető hajó a zártörési szándékát az utbanléte alatt nyilvánvalóan meg nem változtatja («Imina» 1800)". A semlegesség további megsértése: ha egy hajó a blokád alá vett kikötő vagy part közelében horgonyoz, vagy csak közeledik hozzá a nélkül, hogy ez a part védelme szempontjából bármiként is szükséges volna («Neutrahtát», «CharIotte Christinea és a «Gute Erwartung», valamennyi 1805-ből). Ha egy hajó elkövette a zártörést, mindaddig elzsákmányolható, a mig el nem érte rendeltetési helyének a kikötőjét («WeeIvaart Van Pillaw» 1799; «General Hamilton» 1805 és «Juffrow Maria Schroeder» 1800), de csakis akkor, ha a tengerzár még érvényben van, mert ennek megszűnése pillanatától kezdve a vétkes hajót az elkövetett zártörésért többé semminemű felelősség nem terheli («Lisette» 1807). A zártörést elkövető vagy megkísérlő nagyobb kereskedelmi hajó akkor is ki van téve a jogos elzsákmányolásnak, ha a blokádról egyedül csak a hajó kapitányának van is tudomása; az arról egyáltalán nem értesült hajótulajdonosok teljes jóhiszeműsége a kérdésben figyelembe nem jöhet («Columbia» 1799; «Vrouw Judithn 1799). A hajó kapitánya jog szerint a kérdéses hajórakomány tulajdonosainak is a képviselője s a mennyiben aztán a hajót zártörésért elkobozzák s a hajórakomány tulajdonosainak a tengerzárról tudomásuk volt, vagy lehetett az árurakománynak a hajóba történt szállítása idején : vélelem szerint a kapitánynyal együtt a tulajdonosok is részesek a zártörésben s az utóbbiak részességének, mint az elkövetett zártörés elkerülhetetlen törvényszerű következményének (irresistible inference of law) a megczáfolására az angol zsákmányjogi gyakorlat szerint semminemű bizonyítási eljárás nem alkalmas («Panaghia Rhomba» 1858). A mi már most a zártörés miatti felelősség alól való mentesülés kérdését illeti : az angol hadijog szerint egy blokád alá vett kikötőbe befutó, vagy az oda való bejutást megkísérlő hajó nem felelős a zártörésért akkor, ha az illető hajó kapitányát a sérelem elkövetését megelőzően a blokádirozó hajóhadnak egy harczban álló hajója akként tájékoztatta, hogy a kérdéses kikötő nincs blokád alá vetve («Neptun» 1799; «Nancy» 1809). Nem vonható felelősségre zártörésért az a hajó sem, a mely valamely abszolút és kikerülhetetlen (absolute and unovoidable) szükségesség folytán, vagyis egy parancsoló és kényszeritő erőszak esetén imperative and overruling compulsion) töri meg a zárat («Fortunái 1803 ; «Charlotte» of an enemv ship or enemy goods is always lawful, vagyis egy ellenséges hajónak vagy ellenséges javaknak elfogása mindenkor jogos, kivéve természetesen a zsakmanyjog alól a hágai konferenczia által mentesített hajókat (halászbárkák, helyi kereskedelmet lebonyolító kisebb hajók, vallásos, tudományos vagy lilantropikus czelokat szolgáló hajók, kartell-hajók, kórház-hajók stb.). Jogállam. XVII. évf. J—6. *