Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 1-2. szám - A választójog története

38 DR. VÉRTAN ENDRE A demokratikus haladásnak nem akart, a konzervatív irányzatnak nem mert szószólója lenni és 1874. május 20-án beterjesztett törvényjavaslatában megelégedett azzal, miszerint pótolja «az 1848 : V. és az erdélyi II. t.-cz. azon legfőbb hiányát, hogy a megállapított jogosultság «világosan meghatározva nincs», s e mellett «ott, hol a jogosultság rendezéséről volt szó, különösen ügyelt arra, hogy a választói jogot meg ne szorítsa, de azt ki se terjeszsze». Ily körülmények között közeli volt a feltevés, hogy az ekkép felépült javaslat ép oly erős megtámadtatásban fog részesülni, mint részesült az 1872-iki javaslat, mely törvénynyé nem válhatott. A parlamenti viszonyok azonban, melyekben a nemsokára bekövetkezett fúzió gondolata már ekkor kisértett, az: ellenzék akczióképességét nagyban megbénították s fokozottabb erőkifejtésre lehetetlenné tették. A képviselőház a javaslatot aránylag elég rövid tárgyalás után, minden lényegesebb változtatás nélkül elfogadta. így vált törvénynyé az 1874 : XXXIII. t.-cz., mely messze távol maradt a választójognak azon rendezésétől, mely rendezés a demokratikus fejlődés követelményeivel összeegyeztethető lett volna. E törvénynek minden intézkedése magán viseli annak •& kornak bélyegét, a mely már nem volt képes az 1848-iki törvényhozás elvi magaslatára felemelkedni, s a törvény alkotásában a nemzeti haladás nagy gondolata helyett, párturalmr érdekek szolgálatába szegődött. Nem a szabadelvű reformok, hanem a tespedő visszaesés kora hozta létre az 1874 : XXXIII. t.-cz.-et, melyben hiába is keressük a foldozgatáson túlmenő rendszeres törvényalkotást s ebben a liberális eszméknek és a demokratikus haladás követelményeinek megvalósítását. Hirdeti ugyan, hogy czélja nem egyéb, mint a 48-iki törvény novelláris uton való módosítása, miért is szigorúan «alkalmazkodik a 48. évi törvény szelleméhez s ennek elvét nagyban és egészben magáévá teszi», de egy pillantás a törvény szövegére