Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 1-2. szám - A választójog története

A VÁLASZTÓJOG TÖRTÉNETE. 39 mindenkit meggyőz arról, hogy ezen inkább hirdetett, mint valójában kitűzött czélját sem valósította meg. De meg sem valósíthatta. Hiszen abban a pillanatban, midőn a jogkiterjesztés követelménye elől elzárkózott, a legélesebb ellentétbe került a 48-iki törvény szellemével, mely törvény a lehető legszélesebb jogkiterjesztés alapján épült fel s ezt az akkori viszonyok álta indokolt és megengedett mértékben meg is valósitotta. A 48-as törvényben felállított értelmi czenzus ugyanis az akkor létező egész honoratior osztálynak megadta minden további követelmény nélkül a választói jogosultságot, mert Kossuth Lajos szerint «a , kapaczitásra nézve nem lehet semmi qualificatiót kívánni, mivel itt a qualificatio a tehetségre van alapitva». Annak pedig, hogy a javarészben ezen osztályba tartozó köz- és magántisztviselőkről a 48-as törvény külön nem intézkedett, oka az volt, hogy ezek más czimeken, legtöbb esetben mint nemesek és városi polgárok amúgy is minden további követelmény nélkül birtak választói jogosultsággal. Azokat azonban, a kikről feltehető volt, hogy e jogot külön törvényes czimen meg nem szerezhették, nevezetesen a lelkészeket, községi jegyzőket és iskolai tanítókat a honoratior osztályba sorozva, minden további czenzus megkövetelése nélkül részesítette a jogosultságban, noha, a mint ezt Gömör megye követe ielemlitette, jövedelmük sok esetben nem volt több 15 forintnál és egy pár csizmánál. Ezzel szemben az 1874. évi törvényhozás az ekkor már létezett és külön státust képező köztisztviselői kar tagjainak választójogát $00 frt, a magántisztviselőkét pedig 700 írt adó alá vont évi jövedelem kimutatásához kötötte, miáltal az értelmi qualificatión kívül külön vagyoni czenzust is állapított meg és ezt oly magas összegre emelte, a milyet az 1848-iki törvény nem ismert, sőt más társadalmi osztályoknál az 1874. évi törvény sem kivánt meg.