Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1918 / 5-6. szám - A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat
KÜLFÖLDI JOGÉLET. vei teljességgel megakadályozni az ellenséges hajónak egy kikötőbe való behatolását, vagy abból való kijutását, Az angol hadijognak a tengerzárra vonatkozóan manapság érvényben és alkalmazásban levő jogszabályai legnagyobbrészben korántsem a legújabb keletűek, évtizedek hosszú során át alakultak ki azok a zsákmánybiróság gyakorlatában. Természetesen összhangzásban állván ez a birósági gyakorlat a hágai egyezmény kívánalmaival: a specziálisabb angol felfogás — mely a jogélet különböző ágaiban a miénktől annyira elütő jogrendszereknek vetette már meg az alapját — a kérdés internacionális jellegénél fogva itt már nehezebben érvényesülhet. Mindazonáltal —- épen aktuális jelentőségüknél fogva — nagymérvű érdekességük van reánk nézve azoknak a jogszabályoknak, a melyek a blokád kérdésében — főképen a zártörés eseteinél eddigelé kialakultak. Minden egyes megállapítás után zárójelbe teszszük annak a hadihajónak s illetőleg kereskedelmi hajónak a nevét, melynek felmerült konkrét esete az illető angol zsákmányjogi döntés alapjául szolgált, míg az évszám az eldöntött vitás eset évét jelenti. A tengerzár érvényességének egyik mellőzhetetlen feltétele, hogy elegendő haderő álljon rendelkezésre annak kikényszerítéséhez, mi által az ellenséges kikötő, vagy tengerpart valóban megközelíthetetlen legyen i«Nancy» 1809). További kellék, hogy annak kötelező erejét és folytonosságát a zárt foganatosító hajóhadnak vagy hajói bármelyikének gondatlansága, avagy a hajók kizárása körül történhető szabálytalan eljárása meg ne lazítsa («Juffrow Maria Schroeder» 1800; «Rolla» 1807). Kivételes helyzet áll be e tekintetben akkor, ha a tengerzárt elrendelő hatalom a blokádirozó hajóhadat ideiglenesen és önként visszavonja, mert ez. a blokádnak sem a hatályosságát, sem a folytonosságát nem teszi érvénytelenné, ellentétben azzal az esettel, mikor a hajóhad visszavonása egy hadviselő fél kényszerítése folytán következik be («Columbiai) 1799; «Frederick Moltke» 1798; «Franciska» és «Johanna Marias 1855). Az 1907-iki hágai egyezmény a tengerzár kötelező voltához feltétlenül megkívánja azt is, hogy annak elrendeléséről a semleges államok, diplomácziai uton értesítve legyenek. Az angol hadijog már régen megállapította érvényességi kellék gyanánt azt, hogy a foganatosított blokád tényleg épen olyan terjedelmű legyen, mint a milyen terjedelműnek azt a vonatkozó diplomácziai jegyzék megállapítja («Henrick and Mariam 1799; *Franciska» és «Johanna Maria* 1855). ^ Feltéve tehát, hogy az elrendelt blokád a fenti szabályoknak megfelelően minden tekintetben hatályos és folytonos: az angol zsákmányjog szerint egy semleges hajó elfogása törvényszerű (lawful) akkor, ha az a semlegességet megsérti azáltal, hogy a blokádot megtöri vagy annak megtörését megkísérli.* * Bár az angol zsákmányjognak egyik általános szabálya szerint: the capture