Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 5-6. szám - A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat

IRODALOM. 439 ez inditotta szerzőt arra, hogy az idetartozó kérdéseket nagyobb terjedelemben tárgyalja. E tárgyalások során megismerjük nemcsak a Gybp. keletkezésének és időközben történt változásainak történetét és ma érvényben levő pozitív szabályait, hanem szerzőnek egyes kérdésekre vonatkozó véleményét is. így pl. helyteleníti az IOK;. évi Gybp. alapján létrejött azt a gyakorlatot, mely szerint a fiatalkoruaknak gyorsított eljárás alá tartozó ügyei is a gyorsított eljárás szabályai szerint tárgyaltattak: ellenben nem csatlakozik azok véleményéhez, a kik az 1915. évi szabályzatot azért támadták meg, mert az a védelmet úgyszólván gúzsba kötötte. Szerző hat pontban sorolja fel azokat a korlátozásokat, a melyeket az 1915. Gybp. a védelemmel szemben felállított, de nézete az, hogy e korlátozások az eljárás sikere és gyorsasága érdekében szükségesek voltak és a Bp. szellemével nem ellenkeznek. Az előbbi érvre azonban az 191-. évi Gybp. már ráczáfolt azzal, hogy hasonló korlátozásokat az eljárás sikere és gyorsasága érdekében nem állított fel. Egyébként pedig megnyugvással vesszük tudomásul, hogy maga a szerző sem kívánja a korlátozásokat, habár azok szerinte a B. P. szellemével nem ellenkeznek, a háború utáni időre fenntartani. Általában a legnagyobb tárgyilagosság jellemzi szerzőnek ugy az anyagi büntető rendelkezésekre, mint a perjogi szabályokra vonatkozó fejtegetéseit. A ki a háborús büntetőjog iránt akár ma, mikor még érvényben van, érdeklődik, akár a háború után, mikor az feldolgozásra kerül, érdeklődni fog : az nagy hasznát veheti Degré Miklós most megjelent könyvének. A Magyar Jogászegylet könyvkiadó vállalatát elismerés illeti, hogy ezt az elméletileg és gyakorlatilag egyaránt értékes munkát a jogászközönség rendelkezésére bocsátotta. E. I. K. \A nyomozás alapelvei. Irta: Sándor László főkapitány és Diet\ Károly államrendőrségi fogalmazó. A munka czélja kezdő nyomozóknak kioktatása : de az egyszersmind vezérfonálul kiván szolgálni minden nyomozó kezében. E czélból szerzők összefoglalni igyekeznek a nyomozók részére nélkülözhetlen elméleti és gyakorlati ismereteket. És ez a törekvés sikeres. Szerzők dióhé|ba foglalják mind azt, mi iránt a nyomozó közegnek tájékozottnak kell lennie. Igyekeznek nyomozó közegeket nevelni, s azokban, kik életkutatásuknál fogva nyomozásokat foganatosítani kötelesek, e működési kör iránt érdeklődést ébreszteni. A fejtegetéseket olvasva, nemcsak az látszik, hogy szerzők tárgyuk felett uralkodnak, de látszik az is, hogy azt szeretik és a magukéhoz hasonló lelkesedést igyekeznek olvasóikban felkelteni. E szempontból kivált a nyomozásra vonatkozó általános fejtegetések érdemelnek figyelmet (1—7. lap), a melyek a nyomozás jelentőségére hívják fel a figyelmet.