Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 5-6. szám - A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat

IRODALOM. 457 lekmények, a büntetések és biztonsági rendszabályok, a hivatali büntetlek és vétségek és a Hom. n. §-a. Szerző mindegyik kérdést elsősorban abból a szempontból világítja meg, hogy az illető háborús büntető rendelkezés mennyiben tér el rendes büntetőjogunk megállapításaitól. Azután kifejti a háborús büntető rendelkezés értelmét ; annak kiemelésével, hogy miként alkalmazzák azt bíróságaink. Ez elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt értékes fejtegetésekből helyszűke miatt csak néhányat emelek ki. A kivételes törvények között is vezet a Hom. 24. §-a, mely a bünteiőtörvény visszaható erejét állapítja meg. Megnyugvással konstatáljuk, hogy a tudós szerző ez újítást nem sorozza azok közé, a melyek igényt tarthatnak arra, hogy az alkotandó magyar büntető codexbe felvétessenek. Kisebb jelentőségű, de mégis kiemelendő ujitás az, hogy a Hom. 14. §-a szerint az e törvényben meghatározott büntettek és vétségek tekintetében a B. T. K. 7. íj-a nyer alkalmazást, vagyis : e büntettek és vétségeknek külföldön történt elkövetése is feltétlenül büntetendő. Ez is kivétel a B. T. K. alapfelfogásával szemben, de szerző szerint sem kifogásolható, mert a kérdéses cselekmények nagy jelentősége indokolttá teszi, hogy a törvény azokat a politikai deliktumok rangjára emelte. A büntetés alá vont előkészületi cselekmények közül szerző a H.V. M. 12. Sj-ában meghatározott szövetséget s az A. V. 3. §-a alá eső összebeszélésben és egyesülésben való részvételt emeli ki. Az előbbi csak egygyel szaporította a büntetendő szövetségek számát, de egyébként a B. T. K. által kijelölt keretben marad: mert szövetségnek a B. T. K. 132. §-a szerinti megegyezést tekinti, büntethetőségéhez más előkészületi cselekmény hozzájárulását is megkívánja s a büntetlenséget is ahhoz a feltételhez köti, a melyhez a B. T. K. Ellenben az összebeszélésben és egyesülésben való részvétel uj büntetőjogi alakzat, a mely a büntetőtörvénykönyvben nem fordul elő. Szerző azokkal szemben, a kik ezt a szövetséggel azonos fogalomnak tekintik, élesen rávilágít a kettő közötti különbségre. A szövetség fogalmához tartozik, hogy többen valamely bűntett elkövetését elhatározzák, míg az összebeszélésben és egyesülésben való részvétel az elkövetés elhatározását még nem feltételezi. Megvalósul ez már az által, ha többen csak megvitatják a bűntett elkövetésének a gondolatát, a nélkül, hogy elkövetését is elhatároznák. Az Á. V. 3. §-a tehát nyilván túllő a czélon és pedig annál inkább, mert az Á. V. 1. §-a alá eső vétség kísérlete nem lévén büntethető, minthogy a 3- §• szerinti összebeszélés legfeljebb előkészülete e vétségnek: itt a törvény büntetés alá helyezte a kevesebbet, t. i. az előkészületet és büntetlenül hagyta a többet: vagyis a véghezvitel megkezdését. A conciliáns szerző indokát igyekszik adni e jelenségnek, de ezzel nem enyészteti el azt a nagy logikai ellenmondást, a melynek a törvényben nem volna szabad előfordulnia. A büntetések tekintetében rámutat szerző arra. hogy a háborús bün29*