Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 5-6. szám - A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat

434 IRODALOM. keresztül is ment a képviselőházon, törvénynyé emelkedését a háboru akasztotta meg. Mi pedig egy félszázadnál hosszabb tapasztalat után akarjuk e teljesen hibás és annyira javításra szoruló elvet, alkotmányunkba bár egy arisztokratikus értelmi czenzus fügefalevelével födve — beilleszteni. Holott miről van szó ? A választópolgárok, mondjuk a törvényhozói közfunkczionáriusok körének a nemzet emelkedettebb társadalmi nivója következtében szükségessé vált jelentékeny kiterjesztéséről. E kiterjesztés a négy millión felül levő felnőtt férfiaknak legalább többségét kell hogy szavazathoz juttassa, ez azonban még távol sem a demokráczia, különösen nem az általános választójog elvének valósulása. Hasonlóan meglepő Révai nagyérdemű könyvének magyarázata az igazi demokrácziáról. Révai a mágnásság helyére a közélet irányításában a középosztályt, ennek is kiválóképen az intelligenczia neve alá foglalt részét akarja tenni. Igen helyes törekvés, de ez csak igen relatív demokrácziát adna. A csekély számú mágnássággal szemben a nagyobb számú középosztálynak, benne az intelligencziának uralmát létesítené. Semmi esetre sem jelentené a nemzet zömének, túlnyomó többségének, vagy éppen összességének uralomra jutását a törvényhozásban, azaz a demokrácziát. Ezzel szemben teljes, abszolút arisztokráczia az, a mit R. kiván. A «demokráczia*" szóval űzött visszaélés nem egyedül ellenségeink véike, ebbe magunk is beléesünk itihon. A «demokráczia» szó ugyanis két jelenség jelölésére használtatik. Az egyik jelenti minden emberi lénynek egyenlő boldogulását a maga egyéniségében. A másik minden felnőtt polgárnak egyenlő részesedését a souverain hatalomban. Az elsőt czéljául tűzheti ki a souverain hatalom nemcsak akkor, ha abban mindenki egyenlőn részes, vagyis a demokratikus köztársaságban, hanem akkor is, ha azt egy király a felső- és középosztálybeli polgárokkal együtt tartja kezében, sőt akkor is, ha az egy emberé, II. Józsefé, I. és III. Napóleoné. Kalapos királyunk a demokráczia czélját, minden ember egyenlő boldogulását tette kormányzata elvévé. A két franczia czézár egyaránt mint az összes polgárok vágyainak valósitója kezelte a kormány rúdját. Szóval a demokráczia vagy csupán kormányzati elv emindent az összes polgárok egyenlő javára», vagy a souverain hatalom egyenlő megoszlása minden felnőtt polgár között, a demokratikus köztársaság. Utóbbi tekintetben a demokráczia következetes rajongói igazi, tiszta. demokrácziát csak ott látnak, a hol minden polgár maga, egyenesen, egyenlő szavazattal részesedik a népgyűlésen a törvényalkotásban. A képviselők utján való törvényhozást ellenben a demokráczia nem tiszta alakjának minősitik, mert az egyenlőség elve be van szennyezve a képviselőknek a választokénál erősebb joga által. Észak-Amerikában Jefferson hagyományai kisértenek a polgárok direkt törvényhozását követelő pártban,, mely magát demokratának nevezi, szemben a képviseletek szükségességét tartókkal, a kik republikánusoknak hivatnak.