Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1918 / 5-6. szám - A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat
IRODALOM. ség visszaadásában Révai szines képei megkapóbbak. A «Világháború végczé!ja», «A magyarság ügye külföldön*) adatokban gazdag munkák szerzőjétől, a napjaink szívverését, eseményeit perczről-perczre figyelemmel kisérő, tisztalátásu irótól telhetett csak ily eleven rajz. Itt-ott szinei tulerősek, a karikatúra mesgyéjén állanak, nem hogy hamis képet nyújtsanak, ellenkezőleg, hogy a valóságot teljes igaz világításba helyezzék. Munkájának alapgondolata, hogy a világháború a nemzeti eszme követelményeinek eddig sohasem ismert előretörése az emberiség körében. Magyarország világpolitikai szükségességének fényes bebizonyodása. Ezzel szemben a demokráczia, az általános egyenlő választójog megtévesztő jelszavait külellenségeink s megtévedt honfitársaink oly világáramlatnak tüntetik föl, melyet el kell fogadnunk, ha nemzeti létünket biztositni akarjuk. «Ha beveszszük, ha ez áramlat előtt meghajlunk — mondja Révai — megszűnik a magyar állam, a magyar haza, s akkor nem lesz se magyar demokráczia, se magyar szabadság)). Pedig Révai velős megállapítása szerint «saját magának fenntartása, saját államiságának fennmaradása a legfontosabb czélja a nemzeti fejlődésnek s annak a czélnak minden egyéb szempontot alá kell rendelni» (215. ].). A nagy nyugati demokrácziák s azokban az általános választójog működésének találó jellemzése után különösen becses Révai könyvében az ellenmondások, a képtelenségek gazdag tárlatának bemutatása, mely nálunk az általános választójog létesítése végett államférfiak, gyülekezetek, sajtó közremunkálásával megnyílt. Jól mondja Révai, ki kell hámozni a hipokrita fráziskéregből a létesítendő választójogot. Hisz a kormány nem akar sem általános, se egyenlő, se titkos választójogot. Legyünk őszinték, ne ámítsuk magunkat ! E becsületes törekvés mellett annyi józanság, a tények gyakorlatias, konkrét szemlélete, az összes emberi szükségletek gondos értékelése, egyenlő hevülés azok hétköznapi és legmagasabb ünnepi csoportjáért ömlik el a munkán, hogy csodálkozva látjuk mint kívánja végül «az általános választójognak igazi megvalósulását a legteljesebb egyenlőség alapján» (144. 1.), mint gondolja, hogy «az igazi demokrácziát megközelithetjük, ha jogaihoz juttatjuk az értelmiséget)) (275. 1.). Révai ugyanis a hatosztályu népiskolai czenzussal, a 25 éves korhatárral s a nyilt szavazással véli az általános választójogot, a demokrácziát elérni. Czéljai, eszközei lehetnek igen kívánatosak, helyesek, a nemzeti és társadalmi létben gyökerezők. Nem is lehet jelentékeny részük ellen kifogást tenni, de azok se az általános választói jogot, se a demokrácziát nem fedik. Kritikája ezek ellen kitűnő, s mégis — ugyan önkényesen nekik adott értelemben, ajánlja nekünk is. Az az általános választójog, melyet a franczia demokráczia kitalált,