Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 5-6. szám - A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat

426 KÖZJOG ÉS KÖZIGAZGATÁS. solni. A javaslat első olvasásakor tartott beszédében körvonalozta is azokat az alapelveket, a melyen az uj porosz közigazgatást felépíteni kívánja: meg akarja valósitani a jobb és egyszerűbb ügymenetet; a most különböző tárczáknak alárendelt és azonos, vagy hasonló feladatokkal foglalkozó hatóságokat egyesíteni szándékozik; egy középső hatósági fokozatot eltörülne; végül az alsóbbfoku állami hatóságoknak és az önkormányzatnak feladatkörét tágítaná és ekként életre hiná az ügyi deczentrálizácziót. A mostani javaslat indokolása abból a tényből indul ki, hogy a közigazgatási tisztviselők 40—óo %-a katonai szolgálatot teljesít; a megcsappant létszám pedig nemcsak a rendes közigazgatási ügymenetet látja el, hanem a háborús közigazgatás ijesztő mérvben megszaporodott feladatait is, melyek közül az élelmiszer- és takarmányellátást, a hadirokkantaknak és a hősi halált halt egyének hátramaradottjainak ellátását, a hadbavonultak családjainak nyilvántartását, a hadi jótékonysági ügyet, a felmentések elintézését külön is kiemeli az indokolás. Ezzel a hatalmas feladattömbbel a megmaradt tisztviselői kar még abban az esetben sem tud megbirkózni, ha a hazai segédszolgálatról szóló birodalmi törvény alapján a közszolgálatba bevont egyének nagyobb számmal alkalmaztatnának a közhatóságoknál és hivataloknál. Eltekintve ugyanis attól, hogy ennek a törvénynek elsősorban a hadviselés és közellátás közvetlen biztosítása a czélja, az e módon bevonható segéderők a legtöbb esetben nélkülözik a szükséges szakértelmet és minden esetben a tapasztalati ismereteket. Átfogóbb megoldásra volt szükség: gyökeresebb intézkedésekkel kell a közigazgatási szervezet számára feladatainak megoldását lehetővé tenni. A javaslat első szakasza abban találja meg a kérdés megoldását, hogy az államminiszteriumnak általános felhatalmazást adna a háború tartamára mindazoknak a rendszabályoknak foganatosítására, a melyek az állami, községi és a községnél magasabb önkormányzati hatóságok összetételére, illetékességére és eljárására vonatkozólag a munkaerő kímélése szempontjából szükségeseknek látszanak. Ezeket a rendszabályokat legközelebbi összegyűlése alkalmával be kell jelenteni az országgyűlésnek és azokat bármelyik ház kívánságára hatályon kivül kell helyezni. Az első szakasz rendkívül tágkörü felhatalmazást foglal magában, melyet azonban — nézetem szerint — a dolog természete teljesen indokol. Az anyagi közigazgatási jog teljesen érintetlen marad, azt pedig, hogy az eljárás terén a gyakorlati élet nap-nap mellett a könnyítésnek milyen lehetőségeit mutatja fel, jóformán lehetetlen előre megmondani. A második szakasz exemplificative felsorol négy kört, a melyen belül rendkívüli szabályokra különösen szükség van. Ezek: a hatóságok és testületek határozatképességéhez szükséges számnak csökkentése; a formális.