Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 5-6. szám - A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat

KÖZJOG ÉS KÖZIGAZGATÁS. eljárás egyszerűsítése ; a felebbviteli fokozatok számának csökkentése és végül az állami felügyelet körének szükitése. Az első helyen emiitett czél keresztülviteléhez vezető eszközöket — szintén exemplificativ felsorolásban — megjelöli az indokolás. A kerület választmány határozatképes lenne már három taggal, a közigazgatási bíróság fegyelmi tanácsa öttel, a járási, városi képviselet, a városi tanács és a községi elöljáróság a tagok számának egyharmadával. A formális eljárás egyszerűsítését illetőleg követendő példaként említi meg az indokolás az egyszerűsített kisajátítási eljárásról szóló 1914. évi szeptember hó 11-én kelt törvényt, valamint az országos közigazgatásról szóló 1885. évi törvény 64. $-ában a közigazgatási peres eljárásra nézve lehetővé tett elődöntést és az ugyanezen törvény 117. §-ával a vitás közigazgatási eljárásra nézve megállapított elnöki döntést. Hangsúlyozza az indokolás, ho^y ugy az elődöntést, mint az elnöki döntést illetőleg ma fennálló törvényes korlátozásokat meg kell szüntetni, vagyis nem lehet ezt csak a liquid és halaszthatatlan esetek körére szoritani; az eiődöntés, illetőleg elnöki döntés ellen is csak azokat a jogorvoslatokat szabad megengedni, a melyek a plenáris határozat ellen állanak rendelkezésre. Paehler az indokolásban felhozott eseteken felül még több olyanra mutat rá, a hol szintén igen könnyen lehetne formális könnyítésekkel eredményt elérni. így felveti azt — a gyakorlatban már meg is valósuló — eszmét, nem lehetne-e egyes kollegiális hatóságoknál a határozatképességhez szükséges számú tag jelenlététől eltekinteni és megengedni a távolievők írásbeli leszavazását. Kétségkívül legüdvösebb hatása az lesz a javaslatnak, hogy a hihetetlenül bonyolult porosz felebbviteli rendszer okszerű átalakítására megteszi az első lépést. Az indokolás csak példaként hozza fel, hogy a rendőri intézkedéseknek panaszszal és felebbezéssel való alternatív megtámadhatósága megszűnnék és a köztartozások körüli vitákban behoznák az értékhatárt, a mennyiben 100 márkán alóli ügyekben csak egy és 1000 márkán alóliakban legfeljebb két felebbviteli fokozat lenne. Bármily szépnek látszik is igy a papiroson a felebbviteli fokozatok csökkentésére vonatkozó rendelkezés, a gyakorlatban — mint Paehlernek a mi viszonyainkra is találó megjegyzéséből kitűnik ez az üdvös reform alig fogja éreztetni hatását. Mindaddig ugyanis, a mig a közigazgatás az egymás fölé rendelő hatóságok bonyolult hálózatával kénytelen küzködni és mindaddig, a mig a felsőbb hatóság a hozzá benyújtott panasz vagy feljelentés alapján minden esetben megindítja a tárgyalást annak megállapítására, hogy felügyeleti jogkör czimén nem avatkozhatik-e be az ügybe, a queruláns elemeknek mindig módjuk lesz arra, hogy a felebbvitel elé vont korlátokat könnyű szerrel áthágják. A második szakasz negyedik pontja az önkormányzat szabadsága és fejlődése szempontjából nagyjelentőségű. Az indokolás ezen a téren is